Miért nem jó nekem semmi? Hogy kezeljem?

Azért van ez mert ha más hozza, akkor már nem teljesen azt történik amit te akarsz. Próbáld csak ki hogy te menj el a boltba és te választod ki amit akarsz.

Velem is történt már olyan hogy valaki más amúgy nagyon jót tett velem, mégsem voltam boldog és elégedett. Mert nem az én akaratom érvényesült. Például az illetőt nem is kértem hogy tegye meg azt a bizonyos jót. Más akarata érvényesült.

Bár nem szóról szóra, de azért mégis ide kapcsolódik a következő idézet:

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."

" Ki kívánkozik belőlem "

Belőlem meg az kívánkozott ki, mikor a főnökömmel beszéltem, hogy "kapd már be a f-szom te ostoba gyökér"

- de mégse mondtam. Mert nem az oviban vagyunk, és a viselkedésünknek súlyos következményei vannak.

17 évesen te se vagy már ovis.

Egyrészt tanuld meg egy kicsit irányítani a reakcióidat. Az "élet nem habostorta" mondja a klasszikus, lesz még rá szükséged az életben jó bőven.

Másrészt nyiss más dolgok felé. Ha más embernek jó másféle ketchup, akkor te se halsz bele.

Az ilyeneket szóvá tenni energiapocsékolás.

Én tudod hogy veszek ketchupot? Ami legközelebb van hozzám, azt beleb-szom a kosárba, oszt haladok tovább.

Sokszor nem azt kapom én sem amit szeretnék, de véletlenül sem sértenék meg senkit, hogy ez nem jó, mást akarok.

Becsülni kell a mások igyekezetét, jópofát vágni, és örülni, mert elmegy a kedvük még attól is, hogy bármit vigyenek, mert a gondoskodás a szeretet jele.

Majd nem törik magukat, mert minek is? úgysem jó semmi.

Aztán rinyálhatsz, ha elfelejtik a szülinapod, egy tortád sem lesz, és még kerülik is a társaságod.

Átérzem a helyzetedet. 17 évesen én is mindig ki voltam borulva, hogy anyukám írtó sokat gondolkodott, hogy mit vegyen mondjuk karácsonyra, aztán kaptam elég sok pénzért, számomra teljesen használhatatlan kacatokat. Pl. valamikor érdekelt 10 éves korom körül Egyiptom, 15 évesen kaptam róla egy gyönyörű könyvet, ránézésre 6-7 ezer forint lehetett, de addigra nem érdekelt soha nem olvastam. Vagy szerettem dominó day-ezni 15 évesen, ezért 18 évesen kaptam egy nagy készlet dominót, amit soha nem használtam. Vagy szintén 16 éves koromban kaptam egy óriási barbie házat, aminek mondjuk négy évvel korábban nagyon örültem volna.

Szerintem ez azért esett rosszul, mert gyerekkoromban anyukám nagyon jól ismert. Mindig tudta, hogy mit szeretek, mit szeretnék kapni stb. Viszont kamaszként annyira gyorsan kezdett változni az ízlésem, hogy senki nem tudta tartani a ritmust. Lehet, hogy egyik hónapban még esküdtem rá, hogy csak a danon joghurtot eszem meg, aztán egy hónappal később már csak azt nem ettem meg. Viszont ezért az összes többi információ is "összekeveredett" a szüleim fejében és semmit nem tudtak rólam jól. Valószínűleg az is hozzátett a helyzethez, hogy eléggé el voltunk kényeztetve a tesómmal és mivel a szüleim elég egyértelmű szabályokat szabtak, amik meg is voltak mindig indokolva és elég súlyos bűntetés járt a megszegésükért, ezért azokkal nehéz volt ellenkezni. Ezért olyanokon borultam ki, hogy nem sétálhatok fel a buszmegállóból, hanem apukám mindig eljön értem (fél óra volt sétálva) vagy nem jól hajtogatják a törölközőket mikor ők szedik le a ruhákat stb.

Kellett hozzá némi idő és távolság, amíg egyszer csak el tudtam fogadni és örülni mindannak, amit kaptam. Ebben segített, hogy az egyetemen olyan párt találtam magamnak, akinek a családja kisebb lakásban lakott, mint a szüleim azért vettek, hogy egyetem alatt legyen hol laknom a tesómmal.

Szerintem ez a kamaszkor, amit emlegetnek, remélhetőleg nálad is elmúlik, mikor perspektívába tudod majd helyezni a szüleid viselkedését és látni fogod - valószínűleg, mikor elkezdesz dolgozni - hogy melyik döntést miért hozzák.

Most a problémádon tudna segíteni, ha

1. te vásárolnál be hetente 1-szer, vagy legalább elmennél anyukáddal bevásárolni

2. hét közben írnátok egy listát, amin típus szerint rajta van, hogy milyen márkájú, ízesítésű stb. ennivalót szeretnél és az alapján vennének neked ennivalót.