Tényleg valami nagy baj van velem? Olvastam egy könyvet aminek hatására rájöttem, hogy szinte érzelem mentes vagyok. Mármint szinte semmi nem tud meghatni, mindig közömbös vagyok mindennel.

Egy idő ben gyanakodtam, hogy talán nemi identitás zavarom van mert egyszerűen egy fiú közeledése sem volt semmilyen hatással. Vagyis azon kívül, hogy idegesítenek. De aztán rájöttem, hogy az ég világon kb. Minden idegesít. Ha sokáig kell valakivel fecsegnem, ha valaki hozzám ér. Nah az, az nagyon tud irritálni. Nem bírom elviselni. Hogy mondjak egy példát arra, hogy tényleg szinte semmi nem hát meg mesélek: Jöttem haza suliból a tesómmal és ég barátnőjével mikor két részeg pasi kanyarodott mellénk. Mindkettő minimum 40 az egyiket látásból ismerem. Az ismeretlen fickó elkezdett beszélni a másiknak, hogy idézem: Mindjárt utánuk megyek és meg@olom őket" ( Nem messze lakunk egy kocsmától, nem a legkedvesebb városban) A tesóm és a barátnője megijedtek és elkezdtek sietni, én pedig nem tudom miért de nem is hatott meg. Sétáltam ugyan abban a tempóban mint előtte olyan úgy is mindegy módon. Nem azt mondom, hogy tényleg semmi van ami megtud hatni, egész eddigi életemből 4 ilyen dolgot is tudok mondani. De ezek régen voltak már. Családiháttérről annyit, hogy elvált szülős gyerek vagyok... Apum nem keres... Lehet ez is benne van?