Jogosan érzem úgy, hogy rossz ember vagyok?
Szeretném röviden összefoglalni a helyzetemet.
Szilveszterkor találkoztam egy lánnyal, aki azóta a legjobb barátommá vált. Soha életemben nem voltam még olyan szerelmes, mint most. Nem volt barátja amikor bevallottam neki, hogy érzek, de ő ezt csak barátságként viszonozta. Ez a barátság viszont az ő részéről is nagyon erős. Sok mindent csak velem oszt meg és mással nem. Körülbelül másfél hónapja összejött egy sráccal és azóta együtt vannak.
Én tényleg szeretném ha boldog lenne, de legbelül, mélyen érzem azt, hogy szeretném ha nem működne neki a sráccal és akkor talán észrevenné azt, hogy milyen sok áldozatot hozok érte.
Minden rokonom, osztálytársam, ismerősöm, de még az idegenek is akikkel futólag találkozom, jó embernek tartanak... De lehet jó ember az, aki ilyet kíván a másiknak, még akkor is ha tudja, hogy ez nincs rendjén?
(Privátban szívesen kifejtem részletesen a történetet, ha valaki kíváncsi rá.)
Előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Küldheted, bár lehet, hogy csak holnap (vagyis ma délután) tudok majd válaszolni.
Amúgy nem hiszem, hogy ezért rossz ember lennél, minden ember így érezne a helyedben. Akkor lennél rossz, ha nem csak kívánnád, hogy szétmenjenek, hanem tennél is érte úgy, hogy pl. hazugságokkal próbálnád összeugrasztani őket.
válasza:MARHALEVÉL
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
nagyjából ekképpen:
– Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
Romhányi József: Nagy szamárfül
20
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztóm tőgyemet,
gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...
(Romhányi József)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!