Tényleg rossz barátnő lennék azért mert így viselkedem, vagy csak nem jól értelmezik a valódi barátság fontos elemeit, Lehet én nekem is kéne változtatnom, ha igen miben?

Már vagy 7 éve vagyunk barátnők egyik barátnőmmel és már odajutottunk, hogy állandóan vitatkozunk ő meg annyira megsértődik rám hogy nem szól hozzám sokáig és mindennek elhord. Kisiklott neki is és nekem is az életem itt kezdeném, sajnos mindig a rossz fiúkat választotta élete során és rettentően válogatós. Ha már 2 cm-el alacsonyabb egy férfi mint ő mondjuk de minden más tökéletes akkor szóbe se jöhet nála. Soha senkitől nem tűri a kritikát,ilyenkor van hogy földhöz vágja a palackos italát mondjuk egy nyilvános helyen a gyereke előtt akit egyedül nevel. Én megértem hogy nehéz neki (nekem is az bár nekem még nincs gyerekem),de soha nem beszélek csúnyán vele sem,senkivel csak nem azt mondom mindig amit mások köztük ő is hallani akar. Ez a legnagyobb baj!!!!!!

-Megsértődött azért ha elmondom neki a műtétemet és hogy mennyire fájt utána. Aztán kiakadt,hogy én erről beszélek neki (csak kiakartam adni magamból hátha ő megérte mivel átélte) mert akkor megint rosszul érzi magát és őt csak depresszióssá teszem. Rendben,ezt elfogadtam.

-Elmondtam neki már finoman (a lehető legfinomabban) hogy szerintem nem tesz jót neki ha állandóan üvölt a fia előtt,meg idegességében ott hagy minket egy parkban mert valami megint nem tetszett neki. Szerinte én nem vagyok anya azaz nekem emiatt nincs jogom anyáknak tanácsot adni gyereknevelésről.

-Néha olyan szavakat használok amit ő nem ért. Tudni kell róla hogy ő azért nem szeret se tanulni,se olvasni és egyszerű szavakat sem ért (pl. ilyet hogy egoista,vagy degretál tehát azt hiszem nem bonyolult,nem ritkán használt szavak). Én így beszélek mindig,de szerinte csak játszom az agyam. Próbálok mindig vele a lehető legegyszerűbben beszélni de néha azért előjönnek belőlem egy-két ilyen szó.

-5x akarta már nekem adni a papagájait mert elege van belőlük,hogy állandóan rikácsolnak. Már meg is beszéltem barátommal,hogy befogadnánk őket. Most úgy volt hogy elvisszük őket barátommal,aztán mondta hogy inkább megtartja. Erre mondtam neki,hogy csak nehogy megbánd mert állandóan kiabálsz rájuk. Na megint kaptam a fejemre tőle,hogy én kritizálom,mindig csak ezt csinálom.

Azt válaszoltam,hogy sajnálom én nem tudok mindenkit mindig csak dícsérgetni.

De egyébként még számos ilyen eset van. Lehet nem én gondolom megfelelően,de szerintem nem az az igaz barát aki mindig azt mondja a másiknak amit hallani akar,hanem aki például jó fejbekólint (képletesen)ha baromi nagy hülyeséget csinál a másik,nem azért mert élvezi, hanem azért hogy segítsen és észhez térítse. A kritika amit ő nem ért meg nem csupán a negatív értelmezést jelenti,hanem véleménynyílvánítást. Szerintem csak nincs önbizalma, de egyszerűen nem megy hogy állandóan dícsérjem mint ahogy az ő egyik barátnője teszi.