MIért vagyok irigy?
Sohasem tapasztaltam még magamon, hogy bárkire, bármiért is irigy lettem volna. Persze mondtam én is, hogy "irigyellek, hogy nincs problémád vagy jó vagy ebben stb." de ezek nem voltak komoly irigységek. Nem fájt!
VIszont most az egyik barátnőmre nagyon dühös vagyok (ezért gondolom, hogy ez az igazi irigység), holott nincs rá okom.
Kb. fél évvel ezelőtt vásároltam nagy vacilálás után egy fényképezőgépet. Sokáig nem tudtam dönteni, sok ember véleményét kikértem, s végül ésszerű okok alapján nem az "álomgépek" egyikét vettem meg /értsd úgy, nem a vágyott nikon/canon egyikét/, de a döntésemet azóta sem bántam meg, szeretem a gépet, teljesen elégedett vagyok.
Azonban a nyáron többször együtt voltunk kirándulni, nyaralni a barátnőmmel és el volt ájulva a képeimtől (pedig még csak most tanulgatom a gépet), s mondta, hogy neki is kell egy ilyen szuper gép. Az egyik ismerőse pedig ajánlott neki egy nikon-t, amihez most jó áron hozzá lehet jutni (jó ár önmagához képest). Úgy voltam vele, ő tudja. kikérte a véleményem s én elmondtam ugyanazt, amit nekem is mondtak és ami alapján én döntöttem. Aztán pár hétig síri csend, s most bejelentette, hogy "mire várjon, megvette most a gépet"
Akkor mikor bejelentette, hogy xy ajánlására vesz egy dslr-t éppen ugyanezt éreztem, ugyanazt a dühöt, amit most is. Hogy egy ismerős által mondott márkanév és típus alapján vett volna egy gépet. Mondtam neki, hogy olvasson utána, mérlegelje, hogy mire kell, mert egy jóval olcsóbb kategóriás gép is megteszi, ha nem akar napi/heti szinten fényképezni. Mondtam, hogy menjen be egy nagyobb áruházba, vegyen kézbe több gépet stb. Tőlem kérdezgette, hogy mi mire való. Én elmondtam, hogy én miért venném meg azt a gépet és miért nem vettem végül meg. De ami nekem előny volt, azt ő lefikázta, hogy neki az nem fontos.
Miért irigylem, miért vagyok dühös, ha én a saját kis gépemmel és döntésemmel elégedett vagyok? Mit lehet ezzel kezdeni, hogy ne legyek irigy?
Hozzáteszem, felajánlotta, hogy megveszi az én gépemet és én vegyem meg az álomgépet, de a gépem (még mindig azt mondom) NEM ELADÓ.
Nem feltétlenül gondolom, hogy irigységről volna szó...
Hosszú folyamat alatt győzted meg magad arról, hogy miért kellene a mostani géped mellett dönteni. Amikor tanácsot adtál a barátnődnek, az egyben önigazolási kísérlet is volt. Nem csak őt akartad meggyőzni, hanem magadat is. Mivel nem rád hallgatott, ezért nem sikerült ez az önigazolás, ami feszültséget kelt benned. Szerintem nem a barátnődre vagy mérges, csak a döntéssel járó stressz miatt vagy feszült.
Ha objektíven nézed, csomó másik ember is az álomgépedet vette meg, az mégsem zavar, csak hogy az ismerősöd döntött így. Ettől úgy érzed, rosszul döntöttél, és ez a probléma forrása.
Nekem telefonnal volt hasonló, mire megvettem volna az álomtelefont, nem lehetett kapni sehol, ezért olyat kellett vennem, amit nem akartam, és ugyanilyen feszültséget éreztem, csak nem volt kire kivetítenem, mert a közelemben nem vett senki olyat.
Azóta már szeretem a mostani telóm.
Lehetséges!
Mert más nyakában is megnézem, hogy húúú egy nikon d5200-es.
De nem vagyok rá irigy. Ésszerű dolgok alapján döntöttem, mert nem akartam, hogy belefeccölök egy csomó pénzt valamibe, aminek az előnyeit nem tudom kihasználni, mert buta vagyok hozzá.
Tudom, hogy őt sosem érdekelte a fényképezés, a mostani gépet is csak nyomkodja össze vissza, ahelyett, hogy elolvasná a használati leírást...
Ő az a típusú ember, aki eljutott arra szintre, hogy bármit megvehet, mert már dolgozik olyan rég óta, hogy nem kell gondolkodnia, hogy megvegyen-e valamit. Tök mindegy ,hogy használja-e vagy utána eladja a vaterán harmad akkora áron.
Talán nem haragudnék rá, ha tudnám, hogy foglalkozik majd a géppel.
Persze, ez lehet most védőbeszéd is. De azért vaciláltam a gépvásárlás előtt, azért tájékozódtam, olvastam, kérdeztem annyit, mert olyan gépet akartam választani, ami megfelel a céljaimnak, ami nem kidobott pénz, hanem viszonylag jó befektetés.
Én ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, szeretem, ha egy tárgyat hosszútávon tudok használni. Nem célom megvenni valamit, s aztán 1-2 év múlva lecserélni, mert megjelent egy új modell. Vannak dolgok, amelyek számomra nem érnek annyit, mint amennyibe kerülnek. Ezért felelt meg nekem a 60 ezer forintos Csepel bicaj a 400ezres bianchi helyett vagy a 140ezres fényképezőgép a 200ezres tükrös helyett.
HOgy lehet kezelni az eféle érzéseket, hogy ne legyenek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!