Most nekem kevés az önbizalmam? Vagy nem jó az önértékelésem, vagy most mi van velem pontosan?
Szóval én nem kedvelem az új társaságokat, lassan tudok beilleszkedni bárhova is, nehezen találok barátokat, párt, de igazából azok se igazi barátok inkább csak haverok, akiket egyébként sokszor unok. Szóval az egész életemben sokszor kellet új közösségbe mennem, beilleszkednem. Pl. iskola, csapat, stb...
És egyszerűen még több hónap eltételével is frusztrált vagyok mikor menni kell, egyszerűen nehezen fogadom el a környezet változást. Nem szeretek emberek elött beszélni, helyesbítek, olyan emberek elött akiket nem ismerek 100%-osan. Csendes típus sem vagyok, olyan társaságokban amit már megszoktam, és jól betudtam illeszkedni, azokban inkább vezéregyéniség vagyok. Sokszor akarok megfelelni minden embernek, és túlsokat adok más emberek véleményére, amelyek folyamatosan belülről emésztenek meg. Lányoktól egyenesen megijedek. Ezekből én úgy következtettem hogy önbizalom hiányos vagyok, mert sokszor elpirulok izzadok, kínos szituációkba jövök bizonyos emberek elött, témáknál.
Tehát azt hittem nincs önbizalmam. Olvasgattam és mindenhol azt látom hogy azoknak az embereknek akiknek nincs önbizalmuk, azok ugye nem biznak önmagukban, nem hisznek magukban, hogy ők is képesek megcsinálni. De nálam ez fordítva van. Magamat talán már túl sokra is tartom, nem hiszem semmilyen feladatról, dologról, problémáról, hogy én ezt ne tudnám megcsinálni, megoldani. Én magammal teljesen kivagyok békülve, kivéve amikor mások véleményétől retteget, és túlgondolom a dolgokat, és a szép lányoknak egyszerűen annyira megakarok felelni hogy nagyon gázan tudok viselkedni, ha mélyen a szemembe néz valamelyik könnybe lábad a szemem, de nem azért mert sírok, hanem mert zavarba jövök gondolom (Vagy csak mert lehet nem akarom megszakítani a szemkontaktust egy pillanatra sem (ezzel jelezve hogy van önbizalmam) és ezért kiszárad a szemem, és ezért kezd el könnyezni vagy nem tudom) :D
Szóval mi a probléma velem? Tényleg már néha napokon keresztül nagyon mély hangulatban vagyok, és legszivesebben egész nap otthon ülnék egyedül a szobában, csak hogy egy embert se kelljen látnom. Egyébként azt észrevettem hogy intovertált vagyok, de egyáltalán nem az a tipús aki nem mer felszállni a buszra mert hogy nagy a tömeg.
Nem, nem tudom a valaszt, de mintha én írtam volna ki! Abszolút ugyanez van velem.
Szóval engem is érdekelne a "megfejtés". :D
Teljesen megértelek, velem is ez van/volt, csak ém lány vagyok.Úgy érzem "kilábalóban" vagyok ebből az állapotból, de még nem tökéletes.Nekem úgy sikerült, hogy elkezdtem határozottabb lenni.Leküzdöttem a túlzott megfelelési kényszert, és mikor előjött volna, arra gondoltam "Tulajdonképpen egyszer élek, mit érdekeljen engem most hogy ő/ők mit gondol/nak"Mikor kérdeznek tőlem valamit, igenis a saját véleményem mondom el őszintén.Ilyenkor arra gondolok: "Ha nem tetszik nekik, hát nem tetszik.Nem lehet mindenkinek ugyan az a véleménye"
A fiúkkal is úgy voltam/vagyok, mint a lányokkal.Mostanra elértem,hogy ha például megtetszik egy srác a buszon, már rá merek nézni, le merek mellé ülni. Itt pedig arra gondolok, hogy gyakorlatilag rossz nem sülhet ki a dologból.Max kínos lesz a szitu.Na és?Töhögünk egy jót.
Szóval alapvetően mindent határozottabban pozitívabban fogok fel.És azt vettem észre, hogy egy időután már nem kell ilyen görcsösen rávennem magam, hogy így gondolkodjak, hanem már magától jön, észre sem veszem.Tehát sikerült változtatnom!!
Sok sikert neked is!
Előző vagyok, javítanék,
A fiúkkal én is úgy voltam/vagyok, mint TE a lányokkal.
Látom,nagyon kerülöd (kerülitek) a konfliktus helyzeteket!Pontosan ezaz amit gyakorolni kellene.A probléma megoldást csak elkezdeni nehéz,utána simán megy a maga útján.Írod,zavar a "beszólógatás" amit maximálisan megértek. Lehet udvariasan,tréfásan vagy durva módszerekkel elhárítani,attól függően,te milyennek találod. Ha eltűröd a piszkálódást főleg azoktól akikkel hosszabb távon vagy együtt,ezért egyáltalán nem irigyellek! Vajon gondolkoztál azon,hogy a szituációnak megfelelően miképp reagáld le?
Honnan tudhatod,aki beszól neked,hogy nincs neki a tiédhez hasonló gondja? Ha nem tudod magad megvédeni az életed megkeseredik!Ha elhiszed te is ugyanolyan ember vagy mint a másik. Szerintem,csak az lehet különb aki kölniszagút kakil!
Szeretném,ha humoros könyveket vennél a kezedbe,vagy régi humoristáinkat (Hofi,Latabár) vagy napjaink Showder klubját néznéd,sokat segíthetnek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!