Nincs önbizalmam, alacsony az önértékelésem! Mit tegyek?

Ez egy nem könnyű és hosszú folyamat, de el kell fogadnod magadat. Ha csak a külsőddel nem vagy elégedett gondolj arra, hogy mindenkinek más tetszik, biztosan van valaki akinek te. Amúgy meg koncentrálj azokra a dolgokra amikben jó vagy. Biztos van valami: tanulás, sport, hobbi...valami.

Ha magadat elfogadod a többiek is könnyebben elfogadnak.

Ahogy az első kommentelő is mondta, fogadd el magad. Nekem legalábbis csak így ment,ez az én történetem, és ez volt az első lépésem ahhoz hogy elinduljon a változás. Én végig gondoltam alaposan, hogy

1. mindenki ugyan olyan jogokkal rendelkezik, ergo nincs hatalma felettem senkinek (oké, kiskorú vagy, szóval a szüleidnek igen, max tanáraidnak), se a barátnődnek, se az osztálytársaidnak, se a csapattársaidnak, se az utcán szembe jövő embernek. Egyenrangú vagy velük!!

2. Nagy általánosságban nincs olyan hogy valaki jobb mint te. Egyes dolgokban lehet jobb eredményeket ér el, pl. gyorsabban fut hosszútávon mint te, de ettől még nem lesz hosszú távon boldog, mert az nem képességektől függ, lsd. Down-szindrómás emberek.

Miután végiggondoltam ezeket, elkezdtem rendesen szemügyre venni az utca emberét, szerintem te is próbáld ki. Hogy én mit láttam? Amit épp kerestem. Izmos csávókat kerestem? Hirtelen 80%-ban csak ilyeneket láttam az utcán. Azon töprengtem ezután hogy igaz-e hogy sok a kövér ember? Hirtelen mindenhol túlsúlyos ember mászkált. Mielőtt én ezt végig gondoltam volna, ugyan így működött, csak tudat alatt-ami pedig frusztrációhoz vezetett: basszus annak a srácnak olyan hasa van, úgy megérinteném-nekem úgyse lesz olyan soha. Miután megvizslattam az embereket, rájöttem hogy nagyon buta, és önromboló dolog magamat másokhoz hasonlítani.

Ami a srácokat illeti, mert azért hogy tudatosan eldöntötted, hogy leszarod őket, tudat alatt azért ez nem feltétlen van így,de szerintem semmi képp ne ezen mérd magad, hogy van e pasid (valljuk be ez most am se a legszebb korszak). Persze, nekem is volt barátnőm, hogy ne csesztessenek a szinten (koli), annak ellenére hogy én is az exemmel egy csapatban játszok- de ezt is nagyon sokáig tartott elfogadni.

Ahogy én megtapasztaltam, minden társaságnak van egy rangsora. Nem fizikai (mármint jó esetben nem vernek) hanem egy pszichológiai: vannak a "menők" van az "átlag" és vannak a "nyomik" (általánosságban ezeket mindenhol megtaláltam). Ahogy észrevettem így amerre megfordultam, ha egy közösségben besoroltam magam illetve besoroltak valamelyik "kasztba", onnan már nem, illetve nehezen mászok ki. Na most ez szerintem egy középiskolai közegben hatványozottan igaz, persze nagyban függ szerintem a szellemi színvonaltól. Én megpróbáltam objektíven besorolni magam, én az "alsó középosztályban" találtam meg magamat. Miután ezt is átgondoltam, elkezdtem gondolkodni, hogy miért vagyok ott, milyen okok vezettek ide, hogy viselkedtem, mikre milyen reakciókat adtam, milyen megnyilvánulásaim voltak. Mindezek után már tudtam hogy hol vagyok és hogy mit változtassak annak érdekében, hogy a jelenlegi, vagy majd a következő közösségben már fejlődhessek.

Én azt is tapasztaltam, hogy a "zsák a foltját" az a gondolkodásomra is igaz: ha én elkezdek pozitívan gondolkodni, a világ is sokkal pozitívabb lesz minden szempontból (ez azért egyrészt nem jelenti azt, hogy mindenki pozitív lesz egyik pillanatról a másikra körülöttem, pl. en úgy gondolkodom magamról, illetve a visszajelzések is az, hogy pozitív vagyok, mégis van haverom, aki folyton negatívkodik; illetve azt se jelenti, hogy soha nincs rossz kedvem, meg mindig mindent rózsaszín ködben látok, mert igenis van hogy kicsit depisebb idők járnak, de egyrészt semmi nem tart örökké, másrészt teszek azért hogy ne tartson örökké!

Kicsit sok volt a rizsa, és ezért bocsi :'D de összefoglalva, szerintem ne a srácok alapján minősítsd magad; én a tükör elé álltam és elkezdtem nézni magamat perceken keresztül és megkeresni magamon, hogy szeretem mikor kijön a szeplőm, örülök hogy megnőttem 180+ centire, etc. Én úgy vélem, minden fejben dől el, hogy hogyan állsz hozzá a dolgokhoz, az élethez, az életedhez!

PS. nekem az egyik napról a másikra való változás soha nem jött be, csak még jobban furcsán néztek rám; viszont mindig lesz olyan személy akinek nem fog tetszeni, hogy változol, de ne félj visszaoltani adott esetben, vagy elütni pár pozitív szóval!

/Habár nekem ezek a dolgok segítettek, nem állítom hogy neked is fognak, minden ember más és más, ahogy minden közösség is. CR/