Csak nekem tűnik úgy, hogy az egész élet egy rohadt küzdelem és mindenki a másikon akar felülkerekedni?

Vannak olyanok akik 40 évesen is betanitott munkasok több műszakban, jogsijuk sincs, nyelvet sem tudnak, mégis van családjuk es nekik minden igy jo ahogy van.

Beszelgettem ilyennel es engem néz le mert en nem vallalok tobb muszakot, irodaban ulok, es azert ha en majdan ket gyerekkel nem vonattal akarnék a balatonra menni hanem fontosnak tartom a kocsit, igaz hogy diplomam es nyelvvizsgam van es azzal dolgozom, de komolyan lenéz egy betanitott munkas akinek 40 évesen semmilyen statusza es semmilye nincs.

A főkérdésedre a válasz nem. Azért nem, mert ez szimplán így van. Attól függetlenül is, hogy ki látja, vagy mi a véleménye róla. Édes mindegy, hogy közvetetten vagy közvetlenül, tudatosan vagy nem, de felül akarunk kerekedni egymáson. Mert most ilyen világban élünk, erre vagyunk nevelve, ösztönözve. Ez tény.

(A mindenkit pedig nem szószerint kell értelmezni, próbáljatok meg elvont fogalomként gondolni rá, ez nem neked szólt, kérdező)

Teljesen jól látod szerintem. A kommentekben is vannak órán akik rózsaszín felhőben elnek, es azt hiszik mindenki az altalanos jóra törekszik pedig nem.

Igen az élet ilyen, küzdelem masokkkal szemben a nagyobb hatalomért több pénzért jobb külsőért stb.

Próbáld meg jobban kizárni a külvilágot. Facebooknak pl semmi értelme nincs, ne olvass híreket mert 95%ban semmi hatással nincsenek rad, a fontos dolgokról pedig elobb utobb ugyis hallasz. A manipuláció legfőbb csatornája a média, ne nézz tömeg tv-t mint RTL TV2 TLC stb. Nézz özöne networkot national geographic stb amikben ez nincs meg de lehet bármilyen tematikus csatorna.

Ezután sokkal pozitívabban fogod latni a világot. Szakítsd meg a kapcsolatot a kényszer ismerőseiddel ami már azzal elerheto ha torlod magad facebookrol. Nekem évek óta nincs facebookom, es rengeteg kényszertől megszabadít. Ha valaki fontos, annak megvan a telefonszáma es viberen whatsappon tudunk beszélni.

A “tud valaki ezt azt” kerdesek mögött lapulnak az önállótlan, lehuzos emberek. A mai világban internetes kereséssel bármire valaszt lehet kapni es saját magad fejlesztheted.

Orulj annak hogy egeszseges vagy, es nem kell jopofiznod másoknak csak azért hogy valamiben előrébb juss. Nyilvan vannak jó kapcsolatok is de amik erdeken alapulnak elobb utobb ki ütköznek valahol es csak elszívják az energiádat.

Sok sikert.

12 azert néz le mert pl nekem fontos a kocsi es hasonlok miatt.

Persze lehet hoban fagyban biciklizni de nekem nem ez a tervem majdani gyerekekkel meg vonaton cűgölni őket pl balatonra. Ilyenek miatt nez le

"de ne legyen már baj az, ha másnak vannak álmai és céljai, amikért igenis keményen meg kell dolgozni"

Pedig ez általában baj, a te számodra.

Csak még nem jöttél rá, hogy túlbonyolítasz.

És akkor te fogalmaztál meg olyat, hogy "én tekertem ki"... :) Érdekes a szemléleted. :) Bele vagy merevülve a sablonokba, ez itt a bibi.

Hangsúlyozom: neked baj elsősorban a hozzáállásod,

és nem nekem (legalábbis hosszabb távon neked rossz,

nem másnak, ha túlbonyolítva az életed meg akarsz szakadni, értelmetlen metódust, sablont követve).

Arany középút a megfelelő. Dinamizmus, többnyire szélsőségektől mentesen - ez a járható út.

Tehát nem lustának kell lenni, de ne mis kell megszakadni, hanem gondolkodni kell először, hogyan lehet hatékonyan, mind kevesebb kárt okozva cselekedni.

A hozzád hasonló sablonos, merev céltudatosok tették tönkre a világot, ezernyi dologgal, pl megalkották az egyre bonyolultabb gépeket (holott az optimális összetettség volna az ideális), melyek környezetet szennyeznek, hatalmas logisztikát, infrastruktórát igényelnek, bányászatot stb. Magyarán szakadjunk meg azért, hogy egy picivel kéynelmesebb legyen az élet, RÁADÁSUL TELE FÜGGÉSSEL. Függni a logisztikától a bányászattól stb. Hát akkor szakadj meg, erre ezt tudom mondani.

Évezredekig tökéletes volt a világ, aztán jöttek egyes okoskodók, és tönkretették, túlbonyolítással, sablonokkal, merev céltudatossággal. Ma már pl a feminizmus miatt a nők is beleszakadnak a céltudatos munkába, vagy épp mások merev és sablonos céltudatossága miatt az értelmetlen munkába. Pedig épp elég ostobaság volt a férfiakat is értelmetlen munkakörökbe szorítani.

Milyen jól működő élet volt régen: a legtöbb ember egy dologhoz értett, de ahhoz jól, és olyanhoz, amihez érzéke, kedve volt. Nem volt céltudatosság ráerőltetve. Így mindenki megkapott mindent, minimális erőfeszítéssel és odaadással. Voltak ácsok, kovácsok, tervezők, szervezők, és kellett továbbá egy MINIMÁLIS mérnöki érzék egy minimál infrastruktúrához,

és máris nem a megszakadásból állt az élet,

hanem a célszerőségből és örömből.

Ez volt régen.

Az utóbbi évtizedewkbenviszont ahozzád hasonló merev, céltudatos, sablonokat ész nélkül erőltetők maguk is megszakadnak értelmetlen célokért, és mások életét is megnehezítik és túlbonyolított élet, környezet szennyezés stb.

Gondolkodni kellene, mégpedig harmonikusan,

nem pedig agyontervezni meg beleszakadni. Sok hűhó, semmiért (sőt, több kárért, mint haszonért), ami téged jellemez.

Az iménti válaszomhoz hozzáteszem, hogy a merev, sablonos, az élet tágabb összefüggéseit nem kellően vizsgáló túlbonyolítók és merev céltudatosak által létrehozott rendszer és túlbonyolított eszközök, gépek általi függésről való leszokás

csak fokozatosan

tudnak optimálisan végbemenni.

Pl a számítógépről való leszokás.

A szemellenzős, merev, önállóan, függetlenül nemigen gondolkodó többség általi rendszer azokra is hat (többnyire függéssel egy fokig rájuk is hat), akik NEM AKARTÁK ezt, sőt, hatékonyan, harmonikusan gondolkodók.

Csakhogy van egy lényeges eltérés a két tábor között:

A SZÁNDÉK vonatkozásában.

Tehát többség akarja ezt.

Míg az értelmesek sose akarták a túlbonyolított szociális, gazdasági rendszereket, gépeket, és a merev, ezekhez alkalmazkodó céltudatosságot, hanem inkább FOKOZATOSAN távolodni akarnak ettől, de ehhez a többséget meg kell győzni, vagy "legyőzni" harmonikus, fokozatos, jó értelembe vett és egyre erősödő mellékvágányokkal.

Persze lehetne lovagolni a kifejezéseket, hogy ki mit ért cél alatt, meg céltudatosság alatt.

Én azt a fajta "mindent bele, akkor is, ha hányaveti módra nem gondoltam eléggé végig, sok hűhó semmiért" hozzáállást bíráltam. Ez pedig a pár évezred óta a világot egyre inkább jellemző rendszerekHEZ mindenáron való ALKALMAZODÁSból ered, ami tehát meglátásom szerint erősen hibás hozzáállás.