Szerintem nem létezik önzetlenség, önzetlen jótett. Egyáltalán honnan ered ennek a fogalma és az emberek miért hiszik ezt el? Minden okkal történik, tehát nem létezhet önzetlenül semmi.

10-es:

Köszönöm, ez jól esik, de hidd el nekem, ez átok. Sok mindent emiatt nem tudok értékelni vagy élvezni az életben. Hidd el, nem vagyok boldog ember. Azokról a dolgokról, mikről azt gondoltam, hogy teljesen örömömet lelem benne, amikben igazán önmagamat élhetem ki, teljes eufóriával, évekre rá rájöttem, hogy ezek is csak amolyan lyukpótló eszközök, hogy eltereljem a gondolataimat kellemesebb irányba. Szóval nem könnyű így az élet, irigylem azokat, akik megállnak egy bizonyos szinten, és azzal beérik, és ezáltal elfogadóbbak, és boldogabbak. Nekem meg előjönnek az ilyen kényszeres túlgondolásaim mindennel kapcsolatban, és ezt nem tudom irányítani, letiltani magamban.