Szerintem nem létezik önzetlenség, önzetlen jótett. Egyáltalán honnan ered ennek a fogalma és az emberek miért hiszik ezt el? Minden okkal történik, tehát nem létezhet önzetlenül semmi.

Igazad van nagyon is. Szerintem önzetlenségnek azt nevezhetnénk, ha valami olyan előnyt adsz a másiknak, ami neked határozottan nagy hátránnyal jár, még csak jó érzést sem kapsz cserébe, amit leírtál. Durva példa, de ilyen lehet az, ha egy gyilkos előtt döntened kellene, hogy téged vagy a barátodat ölje meg és te magadat választod. Bár végig gondolva, még egy ilyen esetben is végigfuthat az öröm érzése egy pillanatra rajtad, de ha azt nézed, nem emiatt az öröm megtapasztalása miatt mondtad ki a halálos ítéleted első sorban, hanem hogy a barátod jelentős előnyben részesítsd.

Tehát szerintem úgy kifejezetten önzetlenség tényleg nincs a világban, inkább azt kellene megvizsgálni, hogy mi a tényleges motiváció egy ilyen személynél. Magáért a hálálkodásért, a maga lelki békéért, a "van célom az életben" miatt teszi vagy akár a saját életét, kényelmét, stb. háttérbe szorítva segít másokat, nem foglalkozva az önmagában lezajló pozitív érzelmekkel.

Szerintem ez a változata egy kicsit közelebb visz az igazi önzetlenség fogalmához.

"...magáért teszi. Hisz cserébe csak kap valamit, ha mást nem, szeretetet"

Nem arról szól az önzetlenség, h mi történik, hanem hogy milyen SZÁNDÉKKAL teszi az ember és h mik a prioritások. Az önzetlen ember nem vár el semmit (a jogon és evidencián kívül, és bántást se vár el), azonban van, ami elfogad, ha kap.

Teljesen más dolog azért kapni valamit, mert előre kiszámította az ember, valamint más az, amikor elvárás nélkül adunk, de ha kapunk valamit, akkor vagy elfogadjuk, vagy nem.

És hangsúlyozom az evidenciát, ilyen pl a jog, és minden, ami felesleges volna alap esetben, de az értelmes emberekre is rákényszerítették; ugyanis ha pl én lemondanék a törvény adta jogaimról, akkor eltaposnának és kisemmiznének.

De alap esetben magasról szarok arra, hogy kapok-e valami jót, vagy nem, egyszerűen csak teszem a dolgom, ha segíteni kell é s tudok, segítek, ha véletlen kapok valamit, akkor vagy elfogadom, vagy nem.

Nem győzöm hangsúlyoznia kivételeket: a kivételek a rám kényszerített hülyeségek pl civilizációs dogmák pl törvény/jog.

Ha nem volna ember alkotta törvény, akkor csak a lelkiismeret döntene, vagy az önvédelem (a lelkiismeretlenek ellen), és ez volna nekem megfelelő. De mivel rám is rámeröltetik a társadalmi szabályokat, törvényeket, ezért kénytelen vagyok az ilyen irányú jogaimmal is élni, máskülönben igazságtalanul bánnának velem.

Más szóval a civilizáció pl törvények: szükséges rossz, és csak addig szükséges, amíg el nem tűnik végre a föld színéről, a pénznek nevezett infantilis gagyisággal együtt.

Szerintem márpedig létezik önzetlenség.

Szoktam adakozni állatmenhelyeknek, névtelenül teszem, nem kérek köszönetet.

És bár valóban örömöt okoz nekem ha segíthetek, de nem emiatt teszem. Csak tiszta szeretetből.

Ha úgy vesszük, nagyobb örömöt okozna ha pl a hobbijaimra költeném azt a pénzt, de mégis az állatok mentésére adom.

De ez csak egy példa volt, rengeteget lehetne még hozni.

Ezzel most semmiképpen nem megbántani akarlak, de felmerült bennem, hogy talán benned nincs önzetlenség. Ezért nem érted. Mert nem érzed.

Tényleg nem kötekedésként írom, mind mások vagyunk. Ez is eltérhet ember és ember közt, mint minden más.

És persze még változhat is. Lehet az önzőből önzetlen, és az önzetlenből önző. Minden formál minket az életünk során, az emberek állandó változásban vannak.

Fogalmi zavarban szenvedsz. Az önzetlen nem azt jelenti, hogy ok nélkül. Hanem hogy más javát előbbre helyezve a sajátodnál.

És persze hogy ennek is oka van. Mondjuk mert a gyerekem és szeretem. Ettől miért lenne ez kevésbé önzetlen?

Hű, ez olyan mint amikor az ember elkezdi magát kívülről látni, és teljesen kiakad azon hogy "én most tényleg itt vagyok, és éppen ezt és ezt csinálom" :D

Nagyon bírom az ilyen embereket mint te, kérdező! :)