Te mihez kezdenél ennyi pénzzel? Milyen módon változna meg az életed?

0. Pár év múlva milliárdos leszek, mert elég régóta foglalkozom valamivel aminek ez a melléjárója lesz elég nagy eséllyel. Tehát már vannak terveim erre vonatkozóan. 25 vagyok, informatikus.

1. Sok embert foglalkoztatnék és támogatnék, de nem anyagi okokból! A tehetség, tudás szomj és tenni akarás miatt, nem élősködőket és ingyenélőket pénzelnék.

2. Lásd első válasz.

3. Elterveztem kb milyen életet akarok, most is elég kényelmesen élek szerencsére, pedig még messze nem keresek annyira jól, mint a jövőben fogok. Nem foglalkoztatnak az anyagiak annyira, hogy ekörül járjon az agyam. Nem fog megváltoztatni a pénz, amikor iskola mellett kevés volt akkor is ilyen voltam, most hogy eléggé jól elvagyok eresztve már, most is ilyen vagyok. A pénz csak egy eszköz számomra.

4. Biztos sokan kéregetnének és próbálnának hasznot húzni, de esélytelen, most sem adok és akkor sem fogok puszira adni (lásd első válasz).

5. Ugyanilyen leszek, mint most. A "felesleges" vagyonomat állatmenhely alapítására fogom költeni, az lesz a "pénznyelő". Mellette számomra érdekes pszichológiai kísérletekre és pl árvaházba játékokra fogom költeni. Persze a magam kényelmére is lesz sok dolog, de nem csak saját célra akarom, hisz ha mindenem meg van és már nincs miért vágyakozni, akkor unalmas lesz minden.

6. Igen lásd fentebb :)

0. 29 éves nő vagyok, fix munkahely, havi 280000 nettó. Egy olyan lakásban élek, aminek a felének vagyok a tulajdonosa (másik fele egy rokonomé, aki a család egy másik ingatlanában lakik). 2 és fél hónapja egyedülálló egy 6,5 éves párkapcsolat után.

1. Az első dolog, amit megtennék, az, hogy egy sokkal jobb lakásba költözöm (nem rossz a mostani, de nem a legjobb környéken van és elég hülye a beosztása), ill. rendehozatnám a fogsorom. Ill. elmennék lézeres tartós szőrtelenítésre.

2. Sok dolog forog a fejemben. Valósznűleg továbbra is végeznék valamilyen bejárós munkát, mert ez ad vmiféle rutint az életembe, de lehet, hogyha tudnék, váltanék egy olyan munkára, ami csak 6 órás vagy nem minden nap kell bejárni. Mellette valami kreatív dologgal foglalkoznék szívesen, akár ingyen, hobbiszinten - színházban vagy aközeli területen, vagy írással foglalkoznék, vagy belevágnék egy életmóddal vagy kultúrával, könyvekkel, színházzal filmekkel kapcsolatos youtube csatornába vagy blogba.

3. Többet utaznék, még többet járnék színházba, moziba. Több nekem tetsző tárggyal venném magam körbe.

4. Nem vagyok egy nagyon hálózatépítő, nagyon extrovertált típus... akikkel most tartom a kapcsolatot, sztem a velük való kapcsolatomon nem változtatna.

5. Valószínűleg kiegyensúlyozottabb és boldogabb. De az is lehet, hogy a fejembe szállna a pénz. Ki tudja.

6. Úgy gondolom, hogy igen, de nagyon utánanéznék, hogy kinek adnám és milyen célra... inkább közvetlenül az adott alapítványnak, és végignézném, mire költik.

28 éves vagyok, nő.

A munkám imádom, tele ambíciókkal. Férjnél vagyok, szeretem a párom, boldogok vagyunk. Szóval biztos dolgoznék tovább, élnénk az életünket, sokat utaznánk, stb....

Érdekes dolog ez. Ha valóban kifogyhatatlan lenne a pénzcsap:

1. Megosztanám mindenkivel

2. az kb egyet jelentene a filozófiai -és véletlenül sem politikai- értelemben vett kommunizmussal, hiszen mindenki számára korlátlanul állna rendelkezésre

3. Valószínűleg naivitásom miatt valamilyen milícia lefoglalná és minden kezdődne előlről....

Mert érdekes módon az emberek kindig a javaik alapján akarnak különbözi egymástól.

Szóval újból nekifutok:

1. Senkinek nem mondanám meg, megpróbálnék nem visszaéli vele, de tehetősnek mutatnám magam (olyan jómódú középosztálybeli)

2. Így valószínűleg a barátaim/szülők/stb... számítanának rám, ha baj van, és így nem is esne nehezemre adni nekik.

3. A lehető legtöbbet adakoznám, szigorúan névtelenül.

Már tizenévesen is voltak hasonló meglátásaim az alább általam kifejtettekhez, kerekítsük 40-re az életkorom.

1. Mit tennék ha korlátlan pénzmennyiségem volna? Megszüntetném a pénzrendszert és igazságos társadalmat hoznák létre a kiegyenLÍTÉS jegyében. Nem egyenlőségre gondolok, hanem kiegyenLÍTÉSre.

A valóban gyengébb, hátrányosabb helyzetű arányosan többet kapna munkaerősből, és szaksegítségből (kőműves, ács, pszichológus stb), akinek meg többlete van, az saját lelkiismerettől vezérelve többet vállalhatna másokért (és önmagáért is persze).

2. Pl a fent említettel. Csakhogy kicsit logikai baki a felvetésed, kedves kérdező, ugyanis a felső tízezer ellenem fordulna és végezne velem, ha igazságot tennék mint a leggazdagabb ember.

3. A fentieken felül (már ha túlélném) hatékonyabban folytathatnám önmagam képességeinek kibontakozását. És a fentiek okán erre bárkinek meg volna a lehetősége, csak az addigi visszafordíthatatlan károk szabnának határt a szokványos határainkon felül.

4. Mindenki közti kapcsolatra hatással volna pozitívan, megszűnne az eddig fennálló, fentről mesterségesen gerjesztett emberi elidegenedés.

5. Elmúlna a stressz bennem és idővel másokban is. Más alapvető változás nem történne, csak annyi, hogy lehetőségem volna hatékonyabban kibontakoznom, tovább fejlődnöm, mint eddig és még többet tudnék másokért tenni, mint eddig.

(Nem kellene a túlélésért küzdenem, ami alatt jelenleg még mindig szinte csak magamra van erőm és csak kevesebb időm mások megsegítésére egyelőre.)

6) Ld fentebb. Az emberek jelentős része egymásnak segítene, egyre több lenne az önzetlen ember, tehát aki nem volt olyan, azok közül is egyre többen válnának önzetlenné. Nem mártíromságra gondolok. Aki meg továbbra is rosszindulatú maradna, háttérbe kerülne, amíg nem venné igénybe a jóindulatúak segítségét, amely során ő is épelméjűvé, segítőkésszé, lelkileg erőssé válhatna.

"Biztos sokat fordítanék a környezettudatosságra, a családtervezés témájára, egész pontosan a fogamzásgátlásra..."

Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek, mert furcsállom. Végtelen anyagi forrásból nem volna gond bármeddig szaporodni, ás akár az óceánok mélyén is lehetne építkezni végtelen pénzből.