A félőrült keresztény szektákon kívül léteznek még olyan nők, akik - - -?

@Lux morulus

Köszönöm, hogy vetted a fáradtságot egy részletes válaszra, és legalább megpróbáltad megérteni, amit írtam. Részletenként reagálnék.

>>"Már ez érdekes volt, de nagyon határozatlan."

Röviden sajnos nem térhetek ki konkrétumokra, így csak nagyon általánosan fogalmazhatok. Úgy gondoltam ez megfelelő, mert reméltem, hogy talán távoli emlékezet szintjén ez még él az emberekben. Mivel nemigen tartom a kapcsolatot senkivel, különösen nem magyarokkal, ezért könnyen lehet, hogy tévedek. A görögök és olaszok körében ez még egyértelmű.

>>"Itt nincs megadva, hogy te mit gondolsz hagyományos női szerepnek. (...) kultúránként változik, még akkor is, ha mankóként a tradicionális jelzőt melléteszem. Vagy inkább, akkor még jobban."

Nem gondolok a női szerepekről semmi újat; nem vagyok újító. Kultúránként ez a szerep azok számára tűnhet változónak, akikben nem él semmiféle kép vagy intuíció "A Nőről", hanem a relativizmusok mocsarába süllyedtek. Talán a legegyszerűbb az lenne, ha azt mondanám, hogy utazzunk vissza az időben mondjuk 700-1000 évet, és nézzünk szét az egész világon a női szerepeket illetően, majd ami mindenhol közös, azt nevezzük "Tradícionális női szerepeknek" (amik, ahogy mondtam, "A női szerepek", mivel más nincs).

Ami mindenhol közös, az van a legközelebb "A Nőhöz". A többi variáció az már csak kultúra -- ami nem elhanyagolandó és lebecsülendő, de nem is a legfontosabb.

>>"Hogy lehet az intellektualitás köréből kivonni,-időpocsékolásnak nevezni,- az iskolákat (miért van külön az egyetem?), természettudományokat?"

Hogy lehet az intellektualitás köréből kivonni azt, ami az emberrel foglalkozik? Hogy lehet kivonni éppen a legemberibb, és ezzel egyidőben a leg-nem-emberibb tudást "A Tudományból"?

A különféle természettudományok ma "A Tudománynak" nevezik magukat, kizárólagos jogot formálva arra, hogy a valóság egészét leírják és feltárják, és nincsenek tisztában a saját alapvető határaikkal. Úgy gondolják, a tudományos módszerrel a valóság egésze feltárható, mivel tagadják bárminek a létezését, amit a tudományos módszerrel (érzékszervek) igazolni lehet. Ezt nevezzük szcientizmusnak.

Az ókorban is volt tudomány -- sőt, sok tudományág fejlettebb volt, mint ma --, de mindenki tisztában volt azzal, hogy mi tartozik a tudomány hatáskörébe, és mik az anyagi tudomány határai.

>"A tudás megszerzése, egyetemes és szabad.(Annak kéne lennie.) Ha a tudásból kevesebbet adok/tartok jónnak ha megszerez valaki-jelen esetben a nők- azt én igen is destruktívnak tartom. ( Az, hogy mi a véleményem az iskolák oktatási anyagáról, az most mellékes)"

Ma már nem a tanult és olvasott ember számít műveltnek, hanem az, aki kellően ellenálló a sulykolt hazugságokkal szemben. Az iskolák pedig ezen hazugság-gépezet gócpontjai.

>>"Mindazon által támogatom a saját kultúrköröm, társadalmam által elismert, klasszikus női vonások értékelését, elismerését. Ám ez nem jelenti azt, hogy aki széleskörűen, informált,- akár tanult- az ne tudna ennek a "női szerepnek", vonnásoknak megfelelni."

Ilyenre nem is utaltam. A fentiek fényében, ahogy írtam, az egyetem maximum semleges, ha az illető elég ellenálló. Egyébként inkább negatív, és a tényleges tudás megszerzésének fényében, az internet korában, totálisan szükségtelen.

>>"Itt konkrétan bejött kérdésedbe a saját meglátásod, elvárásod, a deduktív világfelfogás. Ám mi van azokkal akik nem vallják, az általad előre elkészített hitvallást, mely szerint "a világ felülről bontakozik kifelé"?"

Ez sem az én meglátásom, hanem az alapvető létszemléletbeli igazságok egyike. Az induktív világfelfogás totálisan abszurd, hiszen azt feltételezi, hogy a "kevesebből" lesz a "több", az "alsóból" a "felső", az "alacsonyrendűből" a "magasrendű", stb.

Ezen gondolatmenet végső következtetését láthatjuk például a marxizmusban, kommunizmusban, Francia forradalomban, meg a jelenlegi általánosan, mindenki által "normalitásként" elfogadott liberalista világnézetben (ez olyan szinten elfogadott, hogy már "izmusként" sem érzékelhető az embereknek, hiszen nincsenek tisztában vele, hogy az alapvető nézeteik és premisszáik honnan származnak, meg ki által alakítottak; ebbe nőnek bele, ez a "normális").

Ezzel szemben a deduktív világnézetnek a végkövetkeztetése a királyság, a hierarchia, a rend, a nemesség, a nő és a férfi, a transzcendencia, a spiritualizmus, végső (szupra-perszonális) önmagam >tényleges< felismerése és felszabadítása. Tehát a Tradícionális világ.

>>"A spiritualizmus jelenleg logikailag nem vizsgált, bár létező dolog."

Természetesen a spiritualizmus logikailag >is< vizsgált, és logika-feletti diszciplinákat tekintve >is< vizsgált, csak éppenséggel nem a modern "Tudomány" által. Jelenleg is élnek olyan emberek -- még Magyarországon is --, akik ezzel foglalkoznak, konkrét utaktól elvonatkoztatva, tisztán szellemi szinten. A közelmúltból ilyen volt például Hamvas Béla (lásd Scientia Sacra), vagy a jelenleg is élők közül Baranyi Tibor Imre, vagy László András.

>>"A lényeg annyi, hogy a nagy kíváncsiságom az első hozzászólásodig tartott, amikor is olyan érzésem támadt, hogy te ide nem beszélgetni, hanem karatézni jöttél. Szájkaratézni. Ez feltűnt másoknak is, ha jól vettem észre."

A hasonló és súlyosabb megnyilvánulások már szinte csuklóból jönnek, mindenféle különösebb mély érzelem felkorbácsolása nélkül, hiszen hozzászoktam már, hogy a nézeteim úgyszólván "nem populárisak", és "nem felvállalhatóak" a mai világban. A cél elsősorban az értelmüket vesztett félkegyelműek mielőbbi elbátortalanítása volt a kommenteléstől.

Másodsorban, messze nem gondolom, hogy a múlt századok ékesszóló burzsoá modorossága -- amit általában a "jólneveltség" és "jó szociális készség" alatt értenek -- bármilyen szinten érték lenne önmagában.

>>"Az emberekhez való itteni lenéző viszonyod -ugyan is,- ezt sugallja nekem."

A paraszt, aki teljes egészében és lényében megfelel a feladatnak, >magasabb rendű,< mint az alkalmatlan király. Az alkalmatlan, okoskodó, lázadozó, értetlen, beképzelt, tudatlan paraszt viszont...

>>"A fenti szavak - mint látjuk- évezredekkel ezelőtt is kimondattak, és ha volt akkor igazuk, akkor ma is igazság tartalommal bírnak."

Az idő kerekének jóval nagyobb kerülete van, mint néhány ezer év. Ha Heracleitusról hallottál, akkor nyilván hallottál az Aranykorról, az Ezüstkorról, a Bronz- és a Vaskorról is. Például a Hinduk (de egyébként szinte mindenki más is) azt is elmagyarázzák, hogy mindez mint jelent, például az emberi, személyes szinten. Egy rövid bevezető: https://www.youtube.com/watch?v=dJbBzgLnwmY

De ha már Heraclitus, akkor itt egy sokkal fontosabb idézet tőle:

"Of those whose discourses I have heard there is not a single one who attains to the realization that Wisdom stands apart from all else. [...] Wisdom is One and Unique; it is unwilling and yet willing to be called by the name of ZEUS. [...] We should let ourselves be guided by what is common to all. Yet, although the Logos is common to all, most men live as if each of them had a private intelligence of his own. [...] They pray to images, much as if they were to talk to houses, for they do not know what Gods and Heroes are."

A magyarázatát pedig az Upanisadok meg is adják:

Bṛhadāraṇyaka Upanishads (बृहदारण्यक उपनिषद्), I, iv, 10.:

"One who worships a different God than his own spiritual self [ātma], and says: "He is different from me, I am different from him", is not wise. Such a man is like an animal to the Gods."

>>"csak nagyon lassan csikorognak előre"

A "fejlődés" babonája szintén a modern ember egyik rögeszméje, aki a "fejlődést" a dolgok fragmentálódásában véli felfedezni. Vajon mi kell ahhoz, hogy a világban szétnézve nem csak, hogy ne lássuk a sötétséget, de ezt még valami "fejlődésként" is éljük meg?

>>"Ha kíváncsi vagy akkor vegyél mély levegőt, ha karatézni akarsz, akkor csináld azt, de lehet, hogy az utóbbiban egyedül maradsz."

Értelmes emberekkel szívesen beszélek, különösen azokkal, akik képesek belátni a hibáikat, amennyiben azok tényleg hibák.

@Lux morulus

>> "Az idézetekben foglalt eszmeiséggel pedig egyet értek, ám ezek függvényében viszont azt nem értem pontosan, hogy miért emelted ki ebből a kérdéskörből, a nőket."

Azért, mert a legkisebb mértékben magammal "komptabilis" nőket csak a legőrültebb keresztény szektákban látok, mivel az oda való tartozással általában együtt jár egy, sajnos olyan körülmények között csak "régiesnek" (babonásnak), és nem hagyományosnak nevezhető világnézet. Viszont a kereszténység számomra elfogadhatatlan (különösen a modern szekták: még a katolicizmus és az orthodoxia legalább részben értékelhető a hatalmas európai ráhatások miatt, de végső soron ezek is elutasítandók), és radikálisan ellene vagyok mindennek, ami a kereszténységben keresztény, és nem európai. Magyarán, a kereszténység számomra annyira értékes, amennyire az európai -- azt pedig mind tudjuk, remélem, hogy a kereszténység nem európai (eredetű, nézetű), hanem Európát egy -- enyhén szólva -- erőszakosan a sárba rántó, idegen, szinte már majdhogynem politikai eszme (hiszen sokszor annyira materialista). Belemehetnék ebbe igen bőven, de úgy gondolom itt nem érdemes.

>> "Hacsak...nem valami társkeresési oka van, és megcsömörlöttél a liberális eszmék mérgezett gyümölcsén nevelkedett nők, világkép-paródiának nevezhető hozzáállásától,felfogásától. Ám még ilyen szintű agymosás után is, gyakran ez csak szerep részükről, egyfajta megfelelési kényszer. Most nem kívánok tolakodni, elemezgetni, -vájkálni meg pláne nem- csak valahogy ezt gondolom."

A fentiekből kiindulva >természetesen< társkeresési oka van, a kérdésem pedig az, hogy mások esetleg találtak-e erre valamiféle megoldást. Az egyetlen biztos megoldás, amit látok, az az, hogy meg sem próbálok ezzel foglalkozni, hanem minden gondolatomat a tanulmányaim irányába vezénylem, és elfogadom, hogy jó eséllyel, ilyen értelemben, egyedül maradok a hátralévő életemben, mivel a felületes kapcsolatok nem érdekelnek.

#18

Ha nem érted amit írok, akkor egyértelműen nem hozzád szól, különösen ha ez téged ennyire megrémiszt, elbizonytalanít és látszólag felélénkíti a kisebbségi komplexusodat.

Ha valamit nem értesz, akkor elmagyarázhatom, ha(!) őszintén kérdezel, viszont nem fogom összehúzni magam, hogy a sok selejt ne érezze magát rosszul az árnyékomban. Az olyanok számára már a náluk bármiben jobbnak tűnő >puszta létezése< is egy sértés, ami igen sokat elárul a beszélőről.