Gondolkodom azon, hogy mi a bűnöm? Vagy mi lehet bűn egy ember mindennapi életében?
Már egész pici koromban sem tudtam volna bűnt találni az életemben. Nem rosszalkodtam, nem loptam, nem hazudtam, iskola után nem csavarogtam. Segítettem minden otthoni munkában, mindezt pár évesen. Szokták mesélni a családtagok, ha feljön ez a téma, hogy 3 évesen a haldokló papámnak hordtam be a szobába kávét, ételt és mindezt úgy hogy nem kérte senki. Már olyan kicsi koromban is bennem volt a másikról való gondoskodás. Akkor éreztem jól magam ha ilyeneket csináltam. Felnőtt fejjel ugyanez vagyok, adok, segítek, nem várok cserébe semmit.
A családom hívő keresztény katolikus hitben él. Újszülött korban mindenki meg lett keresztelve templomban. Életem során nekem mindenért 2-3x annyit kellett szenvedni, ami egy csaló, hazugnak elsőre sikerült.
Ha most el kellene mennem paphoz gyónni, bajban lennék, mert nem találok magamban olyan bűnt amit fel lehetne hozni bűnként.
Odaadóan szeretem azt is, aki nem érdemli meg.
Segítsetek! Mi lehet a bűnöm?
Kérem csak az írjon, akinek értelmes gondolatai vannak ehhez.
Köszönöm!
válasza:"Röhögök amúgy rajtatok! Miért kell ennyire komolyan venni ezt a kérdést?"
Ezek szerint csak poénból írtad ki a kérdést. Bár tudtommal ez ütközik az oldal szabályzatával.
válasza:A kérdésem komoly, csak néhány hozzászóló nem kompatibilis velem. Nem a kérdésre válaszolnak hanem leszólnak, hogy milyen vagyok. Közben nem is ismernek. Na ezen röhögök. Lelkisérült az ilyen.
Válaszoljatok okos felnőtt ember módjára, hogy mi a bűn az ember mindennapi életében. Ne engem vesézzetek ki milyen vagyok!
Köszönöm ha ez után a kérdésre jön válasz!
válasza: válasza: válasza:A véleményem az hogy nem szabadna egymásról rosszakat írni.
Ha jól látom valaki azt írta hogy a kérdező fényezi magát.
De név nélkül tette fel a kérdést a kérdező, így eléggé nehéz lenne magát fényeznie.
Kedves kérdező!
Sajnos mindannyian bűnösök vagyunk.
Nem ismerlek és nem akarok feletted ítélkezni, ezért magamból indulok ki:
Mivel nem Imádtam Istent teljes szívemből, lelkemből, erőmből, ezért már a Főparancsolat első részénél elbuktam.
Persze be akarom tartani, Őt akarom Imádni. Az akarás nem elég szerintem. Nem fordulhatunk kifogásokhoz.
Istennek kell a központban lennie, nem a munkának, nem a játéknak, nem a tudománynak, nem a pornónak, stb.
Főparancsolat második része: Nem Szerettem felebarátomat mint magamat.
Úgy hiszem hogy azért is kell szeretnünk felebarátunkat mert szerintem Isten nem fogad be a mennybe olyan embert aki utálja a másikat.
Képzeljük csak el: Ha van valaki akit utálok (de ő engem nem) és ő a mennybe jut, és aztán később én is meghalok akkor majd a mennyben tovább utálhatnám őt?
Aztán ott van még a 10 Parancsolat.
Rengeteget tudnék írni a bűneimről, de az már sok lenne ide, meg nem is biztos hogy érdekelne.
Lényeg hogy fontos a jóra és a bűntelen életre való törekvés, meg hogy ne keressünk kifogásokat a bűnök elkövetésére szerintem.
A lelki tükrök segítenek felismerni a bűnöket.
Persze ha valamit rosszul tudok akkor javítsatok ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!