Miért vonzódom a szomorú, önbizalomhiányos emberekhez?

#9

Nem gondolod, hogy azért mondom, mert pontosan tudom, hogy milyen egy 12 éves önbizalomhiányos, introvertált gyerek? Vagy mert én is és az összes barátom is ugyanilyen szorongó, mások szemében szomorúnak tűnő jellemek vagyunk alapból, mint a te unokahúgod? Igen, ha az ember ilyen típusnak születik, akkor így is hal meg. Kapásból 3 barátom akart öngyilkos lenni kamaszkorában, az egyik komolyan meg is próbálta. A húgom épp most éli ezt a korszakot. Rohadtul nem poén, amikor magad is non-stop szorongsz és erre még mindennap mást sem csinálsz, mint mások lelkét ápolgatod minimum 10 éven át. És hiába dolgozod ki a beled, hogy jobban érezzék magukat, eltelik 2 nap és kezdik előlről az önostorozást. Folyamatosan hozzád hasonlítják magukat, amivel indokolatlan bűntudatot keltenek benned. Ha végre van egy szuper napotok, sose örülj előre, mert az 100%, hogy akár egyetlen szó is érzelmi tsunamit indíthat el náluk. Teljesen tehetetlennek érzed magad. Egy idő után már nem bírod tovább lelkierővel. Pontosan tudom, hogy miről beszélek. Borzalmas érzelmi kihívásokkal telt az egész kamaszkorom, de végig tudtam már akkor, hogy érdemes velük ezt az időszakot végigszenvedni, mert jó emberek és amint kinövik a dolgok felnagyítását, sokra fogják vinni. Csak addig nem szabad hagynom, hogy elkallódjanak. A gyerekekből, akik rondának, tehetségtelennek, butának érezték magukat és hetente öngyilkosságon gondolkodtak, egészséges, talpraesett, jó megjelenésű diplomás felnőtt lett. A kamaszkori önbizalomhiányt igenis ki lehet nőni felnőttkorra, vissza lehet szorítani minimális szintre. Van, akinek teljesen magától elmúlik. Van, akinek kicsit dolgoznia kell érte.

És akkor ott vannak azok az emberek, akik megragadnak ezen a szinten. 28 évesen is ugyanott tartanak a nemlétező jellemfejlődésükkel, mint 12 évesen. Ők azok, akiktől a kérdező is fél és akik miatt feltette a kérdést. Megpróbálhatsz segíteni rajtuk, de az esetek 90%-ában csak azt éred el, hogy magadat is tönkreteszed. Úgy lehúznak érzelmileg, hogy sosem hevered ki igazán. Ismerek erre is példát. "Szomorú, önbizalomhiányos" 26 éves srác. Első benyomásra tökre normális. Azt gondolod, sok csalódás érte és sajnálod. Beszélgetsz vele, nyugtatod, turbózod az önbizalmát, hogy rendbejöjjön. Aztán észreveszed, hogy a 3 évvel ezelőtti barátnőjével közös képeit posztolja nyilvánosan, naponta változó szöveggel. Hétfőn hiányzik neki a lány, könyörög, hogy jöjjön vissza hozzá, mert ő élete szerelme. Kedden a lányt hibáztatja, amiért az külföldre menekült előle és leqrvázza és azt kívánja, hogy haljon keserves halált. Szerdán közli, hogy öngyilkos lesz, mert őt senki sem szereti. Csütörtökön magát utálja nyilvánosan, söpredéknek, semmirekellő, pancser g**inek hívja magát, fejbelövést kér magára. Pénteken a lányt dicséri, hogy milyen tökéletes volt és örökké szeretni fogja. És ez így forog újra és újra, éveken át. Ez a szomorú valóság. Az ilyeneken nem tudunk segíteni. Sokszor még a pszichológus sem. Ha arra vágyik valaki, hogy egy kapcsolatban tönkretegyék, majd miután nem bírja tovább és lelép, öngyilkossági/gyilkossági fenyegetéseket kapjon éveken át, akkor hajrá!

#11 pontosan ugyanezt gondolom! illetve szerintem tenni kell azért, hogy elmúljon fiatalkorban is, én 22-23 éves korom közt csináltam meg, akaraterővel :) két párt is betaláltam utána akik ilyenek voltak és menthetetlenek, az egyik akkor 23 volt én 24, a másik 26 voltam, ő 27 és semmi változás, megrekedt azon a szinten... teljesen lehúzott, irányítani akart mindkettő, öngyilkossággal fenyegetett és mindig valami bajuk volt, amin tudtak sírni... nekem ehhez képest ha van, akkor nem azt szajkózom, egyszer elmondom, aztán próbálom megoldani és továbblépni... borzasztó érzés ilyen emberekkel együtt élni, ha az ember esetleg extrovertált, vagy van önbizalma, és empatikus (azt használják ki a legjobban!), mert ezek le tudják venni az életről

amúgy a pontozásokból meg látszi, hogy az ilyennel van tele a gyakori, elég szomorú egyébként

és #2 válaszoló voltam, továbbra is azt mondom menekülj kérdező, majd jön normális, aki tud beletenni is a kapcsolatba :) amúgy az első pár hónapban mindenki tud, de a rózsaszín köd után az önsajnálók csak elvenni fognak

és a 12 éves gyerek meg borzasztóan rossz példa és most kéne önbizalmát építeni, amíg még nem késő és nem röhögve örülni neki, hogy milyen kis aranyos, egy szülő, rokon, barát kutya kötelessége, hogy a gyerek mentálisan fejlődjön és ha azt látja, hogy önbizalomhiányos, akkor annak építése - mindezt persze egészségesen, amit egyébként megintcsak nehéz, mert ha rosszul csinálja az ember ugyancsak nárcit nevel

Arra nem tudok válaszolni miért alakult ki benned szimpátia az ilyen személyiségű emberek iránt, de legyen akármilyen erős, azért még nem szerelem. Jó barátság alapja lehet, de egészséges párkapcsolatnak tényleg nem.

Viszont ha már szerelmes is vagy és nem úgy gondolsz rá, hogy egy helyes, csendesebb srác és ez miatt aranyos, hanem látod benne a férfit is, aki megremegtet, zavarba hoz csak attól, hogy rád néz, hozzádér, beszél hozzád, akkor hajrá. Ha neki is sikerül ugyanígy elcsavarni a fejét, akkor alap esetben törekedni fogtok a harmóniára és a boldogságra. Így talán nem lenne az az érzelmi leszívás, stb, mint amit előttem írtak nagy negatívumként. Legalábbis ideális esetben.

Szociális érzékenység. Jól jön pszichológiában és szociológiában, vagy logopédiában, általános előtt a gyerekekkel való foglalkozásokban.

Gondolkodtál már ezeken a pályákon, vagy zavar, hogy ilyenekhez vonzódsz?

De te nem értesz valamit. Bocs, hogy leidiótáztalak, viszont tudod mennyire rosszul esik, hogy én vagyok a hülye, mikor én ismerem őt, én tudom mi a baja, én lakok vele egy házban, jóformán én nevelem?

Különben sem egy olyan lányról van szó, aki öngyilkos akar lenni, stb. Ezt egyáltalán honnan vetted? Miért kell minden önbizalom hiányos emberre azt hinni, hogy depressziós, stb? Ezt sem értem.

Van egy másik unokahúgom is, aki önbizalom hiányos, de róla így ismeretlenül soha a büdös életben nem mondanád meg, hogy az.

Szóval nem, nem te ismered őt, hanem én, úgyhogy itt most zárjuk is le a témát.