Lehetséges, hogy értelmi fogyatékos vagyok, de ez nem derült ki 27 év alatt?

Mindig azt éreztem, hogy más vagyok mint a többiek, már óvodás koromban elkezdődött a beilleszkedési problémám. Egészen középiskola végéig, minden osztályközösségben én voltam a kiközösített. Nem merek társaságban megszólalni, elvonulok inkább, gyakran azt érzem nem értem, nem tudom követni amiről a többiek beszélgetnek. Ha hozzá kell szólnom, általában erőltetett, oda nem illő dolgokat mondok. Ezt amúgy úgy könyvelték el a tanárok és a szüleim, hogy visszahúzódó, csendes vagyok. Ez a szociális probléma ugyanúgy folytatódott a munkahelyeimen is. Páran akikkel jóban voltam, és sikerült kihúzni belőlük információt, azt mesélték, hogy első látásra nagyon furcsa embernek tartottak, kitűnök a tömegből, valahogy furán nézek, érdekesek a mozdulataim, és a beszédem, vagyis ahogy hozzászólok egyes dolgokhoz is más mint a többieknek. Ezért nem vagyok szimpatikus az embereknek. Ezt más más közösségekben lévők egyöntetűen mondták. A tanulással is mindig problémáim voltak, emlékszem volt, hogy éjjelig készültem egy kisdolgozatra de míg az enyém 3-as lett, addig a csak óra előtt átolvasó osztálytársaimnak 5-ös. A matek, fizika, kémia annyira rosszul ment, hogy mindig bukásra álltam már általánosban is, különórára kellett járnom ezekből. Úgy érzem nincsenek logikai képességeim, tehát a megtanult dolgokat képes vagyok visszamondani, de ha olyan kérdést tesznek fel ami saját gondolkodásra késztet azon elbukok. Sokszor nem jól reagálok hétköznapi helyzetekre, gyakran félreértek dolgokat a beszélgetésben, rossz ajtón akarok kimenni pedig ugyanazon jöttem be, lassan reagálok váratlan eseményekre, nem tudom megkülönböztetni a valóságot a vicctől. Például egyszer a kollégám ruháját becsípte a gép, és én azt hittem csak hülyéskedik, át akar verni, és segítség helyett kinevettem, az volt a szerencse hogy volt körülöttünk "normális" munkatárs is. Az ilyen helyzetek után nagyon rosszul érzem magam, vagy amikor rendszeresen félre értek mondatokat a beszélgetésben, szégyenlem magam. Ezek miatt, illetve a tanulási nehézségek miatt, mindig gyári betanított munkákat végeztem. Vágynék jobbra, többre, de alkalmatlannak érzem magam. Voltam pár napig bolti eladó is, de annyira nem tudtam az emberekkel bánni, és alapvető számolási feladatokat megoldani kasszában, hogy ki is rúgtak. A kérdésem az lenne, hogy aki ért hozzá, mit gondol, valóban mentális problémák ezek? Illetve hova kell fordulnom, hogy ezt biztosan kiderítsem? Azt elfelejtettem írni, hogy a beilleszkedési gondok miatt, 14 évesen kb 3 hónapig jártam gyermekpszichiáterhez, de ő gyógyszereket írt fel, és szorongásos zavart állapított meg. Sokat nem foglalkozott velem, csak recepteket írt (állami kórházban) Majd édesanyám leállította a dolgot a gyógyszerek mellékhatásai miatt, és többé nem vitt sehova. Ekkor kiderült volna hogyha más gondom is lenne, vagy a kettő nem függ össze? Pszichiáterhez forduljak, vagy mondjuk iq teszt írásra kellene mennem, vagy hová?