Miért gondolják egyes fellépők műsorokban hogy ők jók holott rosszak?

A zsűri és zsűrizett egymásra talál a műsorban. Előbbi előadónak jó lehet, de ítésznek nem.

Tudom, a régi ki mit tudok, táncdalfesztiválok tempója már lassú.

De emlékszem rá, pl. egy versmondást hosszú percekig elemeztek.

Pl. a Szeptember végén című verset szép kiejtéssel, helyes hangsúlyozással, de mondanivalóját teljesen félreértve mondta a hölgy. Sokszor adják ezt elő drámaian a hivatásos, sztár színészek is. De Major a dicséret után rávilágított, hogy nászutasokról van szó.

A vers szerelmes férj évődése, s nem a sötét jövő előre vetítése. Tessék szerelmesen mondani.

Ma ehelyett felálló szőrökről beszélnek beszélnek, meg libabőrről.

Na jó, néha azt is mondják, hogy hamis. Meg feleslegesen használnak idegen kifejezéseket.

Jó volt a tájmod. Ez nem magyar, s nem olasz (a zene nyelve).

Meg veszekednek.

"Arra is gondoltam már, lehet meg van rendezve." - Lehet? Biztos. :-D

És nem, rohadtul nem erre van igény (legfeljebb sokan lusták átkapcsolni más csatornára), például én sem követem, csak eleinte néztem évekkel ezelőtt, amikor még kevésbé volt bulváros. Dolgokat persze hallok, mert van, aki nézi, de én tudom, hogy ez nem arról szól, amit várnánk tőle. Persze, néha meg kell villantani egy állítólagos tehetséget, hogy úgy tűnjön, mintha...

Egy sütős műsorról pl pontosan tudom, hogy ott az volt a cél, hogy kit tudnak jobban kikészíteni a nevezők közül mindenféle külsőségek alapján. Egy ismerősöm tesója nevezett, aki nagyon tehetséges cukrász, és csak azért nem választották be mégse, mert szőkéről átfestette a haját, és úgy már nem kellett, mert szőkén kellett volna a műsorhoz.