Miért szeretnek az emberek élni?

Mert a jó élet egyfajta "kábítószer". Ha valami olyasmit csinálsz, amitől meghosszabbítod az életedet (táplálkozol, mozogsz, szexelsz), akkor az agyad utasítja az érintett szerveidet, hogy jutalmul boldogsághormonokat (dopamin, oxitocin) eresszenek szét a szervezetedben. Elég korán rászokik erre az ember.

Most logikusan végiggondolva, ha valahol megborul az egyensúly (kevés vagy elégtelen táplálék, kevés napfény, ami D-vitamin termelésre serkenti a bőrt) akkor az agy nem tud elég boldogságot kelteni az emberben (pedig akarna!), hogy azt arra késztesse, hogy éljen tovább. Ezt most nagyon leegyszerűsítettem, ennél sokkal bonyolultabb a valóság.

Az a baj az emberekkel, hogy elfelejtik, hogy az egész egy csoda és elvesznek a mindennapok apró részleteiben.

Ha nem a társadalom által agy mosottan nézed az életed, hanem biológiailag gondolsz bele, hogy egyszerűen nem tudjuk hogy jöttünk létre, mégis az egész világ egy olyan bonyolult rendszert alkot, az állatok, mi is emberek. Aj, nehéz leírni mire gondolok.

De szerintem az egész alapvetően egy csoda, meg amúgy is egy ideiglenes szakasz, akkor már nem fogom utálni.

Rövid válasz: ki miért. Különbözőek vagyunk.

Hosszabb (de nem teljes) válasz: vsz kevés és esetleges pozitív inger ért arra fogékony korodban, ezért nem éreztél rá az "élet ízére".

Mikor 18 éves voltam, én is értelmetlennek láttam.

Különbözőek vagyunk. Nem tudom, hogy miért szeretnek élni az emberek, mert amit manapság "ÉLET"-ként aposztrofálnak sokan az nem több a pénz esztelen hajkurászásánál, a számlák, adósságok kifizetésénél, a mások kárára gyarapodás útjainak keresésénél és kihasználásánál, a gátlástalan szélhámosságnál, amit "reklámnak" becéznek.

Speciel, jobban örülnék, ha már holnap nem ébrednék fel!