Valaki érez hasonlóan?

Nem vagyok egy mosolygós és nyitott ember. Zárkozott vagyok és szomorkás. Úgy érzem nem vagyok való ebbe a világba, mert a mai világnak nem ilyen emberekre van szüksége. Nehezen mennek az állásinterjúk, az emberi kapcsolatok. Kívülállónak érzem magam, ráadásul ezt meg is erősítik mások, mert azt mondják ne legyél ilyen visszahúzodó. Úgy érzem rám nincs szüksége senkinek. Ott tartok, hogy már a közösségi oldalakra nem is megyek fel, mert ott is azt látom mások mennyivel szebbek, sikeresebbek... Nem érzem magam elég jónak és szerethetőnek. Mostanában sírok is emiatt. Az emberek gyakran félre is értik a viselkedésem. Azt hiszik bunkó, beképzelt vagyok, pedig csak félénk és zárkozott. Furcsa vagyok és nem átlagos. Nem tudom mi lesz ennek a vége...