Hosszútávon csak ártok magamnak?

Figyelem nem lesz rövid. Aki szeret olvasni az most jól jár, vagy nem.

20 éves fiú/férfi/ vagyok egy ember figyelő illetve elemző vagyok. Kevesen tudnak erről a szokásomról.

Igazából már régóta elemzem/figyelem az embereket. Ez hogy értem? Így.

Van egy füzetem amiben a megfigyelem az emberek viselkedéseit illetve szokásait és az érzelmi viselkedéseiket írom le. Hogy miért? Hogy megértsem az emberi érzelmeket és hogy mit miért tesznek.

Hasznomra van mivel ezáltal az érzelmek kimutatását nem kell érzelemmel kimutatnom.

Hogy miért? Nem okozhatnak csalódást vagy fájdalmat nekem.És így mint a többi korosztályomban lévő fiú/férfi nem fogok depresszióba esni vagy nem lesznek öngyilkossági gondolataim.

Édasapám halála óta próbálom megérteni az emberi érzelmeke. Ez már 7 éve.s

Vannak barátaim, Ők kértek meg arra, hogy írjam ki a "problémámat" mert ezzel szerintük magamnak ártok. Ez nem normális viselkedés? Nem ártok senkinek sem.

De vajon igazuk van?

Mi számít ma normálisnak? Hétvégi alkoholizálás vagy a lányok ágyba zavarása? Vagy a bmw-vel párt találni? Vagy a pénz elverése szerencsejátékokon? Vagy drogozás? Mi a normális? Vagy az átlagos?

Pszichológushoz jártam, de semmi értelmét nem láttam.

Teljes életet élek. Van munkám és barátaim.

Párkapcsolataim sosem voltak, de ilyen éjszakás kalandjaim vannak. Én nem tudok szeretni mert tudom mekkora teherrel jár.

Ahogy látom a barátaimat alkoholizálni a szerelmi csalódásuk végett így bennem jobban tudatosul, hogy nekem azokra a szenvedésekre nincs szükségem.

Nem vagyok bolond,de én jobban megértem így az élet értelmét. Megszabadítom magam a felesleges idegeskedéstől és a veszekedéstől.

Senkihez sem kötődök így nem tudunk egymásnak fájdalmat okozni.

Ez az én történetem.

Nyugodtan lehet ezért szidni, de én ilyen vagyok.