Szülők! Mit szólnátok hozzá, ha a 28 éves fiatok egy 10 évvel fiatalabb lánnyal szeretne járni?

Nekem szüleim mindig ezeket mondták:

"A te életed, engem nem érdekel, csak az, hogy boldog légy, épp ezért nem szólok bele."

"Ha akarom, ha nem, te úgyis azt fogod tenni amit jónak látsz, kénytelen leszek elfogadni."

"Felnőtt vagy, te döntesz."

Oké, a valóságban nem ment ilyen zökkenő mentesen, mert ígyis az ő gyerekük maradsz, d érted mire gondolok.

#3 Definíció szerint az, még akkor is, ha """érettebb a koránál"", és akkor is ha ez áll legközelebb a felnőttség alsó korhatárához.

Egy 18 éves még nem felnőtt. Még csak tanulja, hogy hogy kell önállóan élni, azt is, hogy milyen az igazi világ, és abszolút nem mérhető egy majdnem 30 éveshez.

Semmit, miutan tobben is a csaladomban ilyen vag ennel nagyobb korkulonbseggel is egy cuki es szereto kiscsaladot alkotnak.

Mi a jobb egy kapcsolat ami tokeletes de van 10 ev (?) vagy hasonlo koruak akik nem szeretik tisztelik egymast netan a ferj veri a not stb...

Tenyleg a kor szamit? Es ha igen, miben? A parkapcsolatban? :D Ha valaki tud ellenpeldat mondani ez miert rossz, szivesen hozok meg ellen peldat arra is miert rossz a sajat korosztalyoddal kezdeni pl nokent...

"Örülök, hogy végre boldog vagy." - Ez volt a válaszuk.

Nekem mindig azt mondták, hogy ne a felszínen keresgéljem a boldoságot. Ne a lakóhely, foglalkozás, születési dátum, hobbi, stb. alapján szelektáljak, hanem egyszerűen válasszam azt, akivel boldog vagyok.

Egyébként két felnőtt emberről beszélünk, halihó!

Úgy imádom, hogy az ilyen fiatal lány/meglett-felnőtt férfis kérdéseknél garantáltan előmászik a mocsarából valaki hogy bepötyögje, hogy "ummmmmm én fiatal koromban ismertem meg a felnőtt társamat, igen, gyakorlatilag ő nevelt fel, de ez tök normális, és jól elvagyunk :)"

A kérdésre meg: nem tudom hogy mit tennék, de marha nagyot csalódnék.

#6: "Még csak tanulja, hogy hogy kell önállóan élni, azt is, hogy milyen az igazi világ, és abszolút nem mérhető egy majdnem 30 éveshez."

És? Hol a fenébe van előírva, hogy csak azok között lehet működőképes a kapcsolat, akik mindenben ugyanott állnak? Ez oltári nagy butaság. Szeretik egymást? Becsülik és tisztelik egymást? Akkor meg? A bánatot sem érdekli, hogy mondjuk egy komolyabb munkahelyi konfliktust ugyanolyan bölcsességgel reagálnak-e le.