A drága dolgok birtoklása valóban boldoggá tesz?

nekem kb 1 milkás gépem van és amikor vettem sokan mondták mekkora siker lesz, meg összerakom meg minden

egyáltalán nincs meg az a sikerélmény, csak egy eszköz, oké, hogy munka szórakozás...de EGY ESZKÖZ!

elég jól keresek mégis havi 120-150-ből élek úgy, hogy jól érzem magamat.

nem tudom elképzelni, ha 300-500 ezerből élnék, akkor annyival jobb lenne bármi is

oké én is megveszem a drágább cipőt (airmax), de nekem azért kell, mert erősen lépek és az elég sokat csillapít rajta, viszont ruhákból már H&M és társaiból öltözködöm, nekem az is bőven megfelelő minőség

régen turkálóból öltözködtem, de már nem anyámmal járok vásárolni :D

nekem attól nincs sikerélményem ha pénzt költök, pont fordítva! ha kifogok mondjuk 400 ezres eszközt amit épp szeretnék venni 350-ért esetleg vagy 200-ért használtan, annak sokkal jobban örülök, mintha drágán venném

mondjuk én nem lány vagyok

én inkább azt nézem mi az amire szükségem van és mennyit kell rászámolnom, de az irreális árakat nem fizetem meg, telefont pl használtan vettem elég jó áron

nem a drága dolgoknak kell örülni, hanem annak ha jó áron megveszel egy számodra fontos és normális minőségű terméket

Ahogy előttem írják, ha van megfelelő pénzed, akkor a dolgok nagy része nem újdonság lesz, csak egy eszköz.

Én nem mondom hogy gazdag vagyok, ellentétben régen kifejezetten szegény voltam. Régen elképzelni nem tudtam, hogy jó gépem legyen, amikor meglett akkor szinte álom volt. Vagy egy olcsóbb de jó telefon is.

Most meg a dolgok nagy része használati eszköz.

160-ért vettem 2 éve telefont, pár napig újdonság volt onnantól meg csak kényelmes használni. De így vagyok a gépemmel is, már csak használom és kész.

Igazából nem is a dolgok tesznek boldoggá, hanem az elérhetetlenségük szomorúbbá.

Régen pénzkidobásnak tartottam egy sima mozit, mert hát ingyen is lehet filmezni. Vagy elképzelhetetlenül drága volt egy hamburger menü Mekiben, mikor harmad annyiból csinálok 2 napi szendvicset otthon. Ma meg nem azt nézem, hogy meg tudom-e venni, csak megveszem.

Vagy simán kiadok élményekre is. Például autó versenyek. Régen ha mentem akkor is a legolcsóbb belépővel, hozott szendvicsekkel, innivalóval. Manapság meg simán vesszük helyben a kaját, jeges kávét, szuveníreket. Nem az a pár ezer forint fog hiányozni. Vagy volt, hogy simán megvettem a fő tribünös jegyeket 10-15 ezerért mert ott volt jó a kilátás, hangulat (külföldi pályán).

Igazából engem maga a tudat tesz kiegyensúlyozottá, hogy többet tudok félretenni mint amit kapok. És nem azt kell nézzem, hogy jövök ki nullára, hanem tudom, hogy ha 1-2 évig nem lenne bevételem, akkor sem kerülnék híd alá. Nem a fizetésnaphoz vannak kötve a bevásárlások, a számla fizetések, a lakbér kifizetése.