Szerintetek el fogom valaha nőni a túlzott szorongást, gátlásosságot, zárkózottságot?
Figyelt kérdés
Már óvodás koromból is szinte csak olyan emlékeim vannak, hogy mindig félve mentem be a közösségbe nap, mint nap, annak ellenére, hogy minden gyereket ismertem. Aztán ez az izgulás, stressz csak fokozódott az évek során. Most 18 éves vagyok és itt közép iskolában, sokkal, de sokkal rosszabb a helyzet, mint anno. Konkrétan gyomorgörccsel megyek be minden egyes nap, attól függetlenül lesz-e épp aznap számonkéres vagy sem. A kapcsolatkiépítés négy év alatt nem sikerült senkivel, annyira félkegyelmű és szánalmas vagyok. De nem csak az iskolában áll fenn ez a szörnyű szituáció, hanem szinte akárhová megyek, mindenhol ideges vagyok, ahol emberek vannak, egyszerűen nem tudok értelmesen kommunikálni senkivel, ha hozzámszólnak alig tudok kinyögni egy-két szót. Bele sem merek gondolni mi lesz majd később a munkahelyemen, ha egyáltalán alkalmaznak bárhol egy ilyen szerencsétlen, szociális analfabétát. A kérdésem: Ki fogom én ezt még valaha nőni vagy fogok változni? Aki esetleg volt hasonló helyzetben, annak a tapasztalatait szívesen meghallgatnám.2018. dec. 14. 20:42
1/13 anonim 
válasza:
válasza:Pozitìv tulajdonságokról nem esett szó. Mit kell tudni ezekről?
2/13 anonim válasza:
válasza:Hát ilyen hozzállással ("stresszes félkegyelmű, szánalmas, nyögős, szorongó, gátlásos, szerencsétlen, zárkózott alkalmazhatatlan szociális analfabéta") egymillió százalék, hogy nem! Vagy te most sajnáltatod magad? Nézd már meg kívülről, idegenként ezt a felsorolást, amit ideszórtál! Ne mondd már, hogy ennyi az az ember, aki ezt posztolta!
Semmi nem megy magától! Erőltetni kell! Beszélni kell, akkor is, ha makogsz! Mosolyogni, érdeklődni, részt venni, segíteni, gyakorolni!
3/13 anonim válasza:
Visszás ez kicsit, amíg nem tudsz magadról minimálsian egészségesen gondolkozni, addig nem lesz jobb. Szörnyű olvasni a soraid, hogy ennyire nem tartod magad értékes embernek. Én is csendes voltam. Sőt, irtó zárkózott egy ideig. De kinőttem. (Bár tettem is éte.) Ne görcsölj rá és ne rendeld alá magad senkinek/semminek. Te is értékes ember vagy, mondogasd ezt. Kell akarat ahhoz, hogy változz, nem is kicsi, de ha összeszeded magad, menni fog idővel. A magadhoz való hozzáálláson változtass sürgősen, én ennyit tanácsolok.
4/13 A kérdező kommentje:
Bocsánat, hogy ennyire lealacsonyítottam magam... Talán mikor egyedül vagyok, úgy érzem több van bennem, de mások közelében valamiért még az a kevés önbizalmam is elmegy.
2018. dec. 14. 20:59
5/13 A kérdező kommentje:
A pozitív oldalam szerintem annyiban kimerül, hogy alapvetően mindenkihez kedvesen szólok, segítek, ha tudok, megértőnek, empatikusnak tartom magam.
2018. dec. 14. 21:02
6/13 anonim válasza:
válasza:A szociális szorongást le lehet győzni, olyan is van, hogy magától elmúlik, de soha nem leszel egy partiarc, vagy a társaság középpontja. Introveltált személyiség vagy, ez meg fog maradni.
7/13 anonim válasza:
Ne tőlünk kérj bocsánatot, magadat bántod! Gimis vagy, annyi helyen leszel még, regnegetg tiszta lappal tudsz még élni. Ha megteheted, én a helyedben keresnék egy pszichológust, sokat segít amúgy. Ha kedves vagy, megértő, stb, az alapvetően egy nagyon jó "kezdő csomag". Erre lehet építeni. Próbálj tudatosan nyitni mások felé, megerőltetni magad, kilépni a komfort zónádból, ha nem is most, de a gimi utáni új közegben.
8/13 A kérdező kommentje:
Pszichológusnál már voltam, szám szerint kettőnél. Ezen kívül több szakembenél is jártam, de ők nem kimondottan pszichológiával foglalkoztak, hanem másfajta terapeuták voltak. Viszont minden esetben úgy éreztem, hogy nem tudok őszinte lenni az adott személyhez, nyíltan beszélni a problémáimról. Nem akartam, de mégis mindig ferdítettem az igazságon, szégyelltem bevallani, ha nem sikerült megtennem azt a lépést, amit megbeszéltünk, ha nem fejlődtem egyik óráról a másikra. Így sajnos be kellett látnom, hogy az egész semmit nem ér.
2018. dec. 14. 21:44
9/13 anonim válasza:
válasza:Nem tudtál, mert nem akartál! A változás nem fog a fejed fölött megtörténni, mint egy csoda. Azt neked magadnak kell megtenned! Nem tudja helyetted senki! Viszont ha elhatároztad, hogy igenis kilépsz a komfortzónádból, teszel érte és mersz, vállalod, hogy nem leszel tökéletes, de sokkal jobb, mintha egyáltalán nem kommunikálnál, akkor a pszichológus tud téged támogatólag kísérni ezen az úton, biztatni, örülni a sikereidnek, elfogadni a kudarcot és további energiákat sugározni feléd a folytatáshoz. Ne szórd a pénzt pénzéhes ezoterikus sarlatánokra, képzett szakemberhez menj.
10/13 anonim 
válasza:
válasza:Megfejted mit rejtegetsz. Eldobod a hamis önképeket, de nem pótolod a helyét identitásokkal. Elfelejted a "kedves vagyok, megértő vagyok, segítőkész" Ez a hamis önkép, ennek csak gondolod magad, ahogy magadról nyilatkoztál írásban tükrözi nulla szeretetet érsz el, ez irányban való fejlődés nagyban segít, hogy önmagad iránti aggódás helyett; valódi érdeklődést, és elfogadást gyakorolj embertársaid felé. Változást nem hoz, ha így nem békélsz meg magaddal, tehát nem elindulsz a partiarc fejlődés irányának útján, hanem felfedezed magadban azt a gátlást ("szégyen"), ami miatt nehéz megnyílnod, de alapvetően a boldogtalanság is része a kialakult helyzetnek. Egyedül nem könnyű, ezért gondolj többet a lelkedre, és hallgass rá többet. Sosem vagy egyedül, a lelked mindig veled van, és elmondhatod neki mit szeretnél, és odavezet, a helyedre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!