Mi volt a legkomolyabb atrocitás ami valaha ért titeket vadidegen emberektől az utcán?

Kettőre emlékszem.

Bringáztam a városban nyári vasárnap délután, működtek a szökőkutak, egy gyerkőc ott szaladgált köztük. Lelassítottam és kerültem egyet a másik irányba, nehogy elém szaladjon, de a tömbarcú apjának ez nem volt elég jó, elém ugrott, megfogta a kormányt, megállított, és leordított, hogy minek jövök ide bringával. Közöltem vele, hogy ez bicikliövezet, közben még 30 biciklis ment el mellettünk, de látszólag rájuk nem volt dühös, csak a 40 kilós nőre, aki kellően közel merészkedett. Közölte, hogy lever a bicikliről, szétrugdos, meg persze leqrvázott. A felesége szedte le rólam, meg később két járókelő is odajött lenyugtatni.

Nem tudom, mi volt utána, de remélem, azt az idegbeteg állatot elhagyta az asszony még aznap.

Egyetemista koromban egyszer taxival mentem haza egy buli után, a taxi a sarkon tett ki, a panel bejárata oda látszott, vagy 20 méterre lehetett. Fizettem, kiszálltam, elindultam a bejárathoz. Egyszer csak konkrétan a semmiből előkerült egy pasas, aki hozzámdörgölőzött, húzott a ruhámnál fogva, és közben azt ecsetelte, hogyan d*g meg és utána elás az erdőben, sose kapják el. Aztán ahogy jött, úgy el is tűnt, ami még jobban rámhozta a frászt. Sírva rohantam be a házba, meg a lakásba, életemben nem fostam még annyira.

Nekem a legkomolyabb dolog kívülről nézve semmiség, engem viszont a padlóra vitt évekre. Szóval örököltem anyukám alakját, már 13-14 évesen nagy mellem, széles csípőm volt, de nem voltam elhízott, ez valamiért sok felnőtt férfit arra ingerelt, hogy beszólogasson szemét dolgokat, hogy mit tennének. Otthon erről nem mertem beszélni, nem voltunk olyan bizalmas kapcsolatban. Annyit egyedül is megtanultam, hogy bizonyos embereket jobb messzire kerülni, mert tuti oda fognak szólni valami mocskosat, meg hogy ne nézzek az arcukba, vagy kerüljem az építkezéseket, ne viseljek soha semmi feltűnő ruhát... rendesen magamat hibáztattam, amiért megalázóan bántak velem, csak mert nagy melleket merészeltem “növeszteni”.

Na, a konkrét sztori, hogy ilyen előzmények után egyszer hazafelé mentem suliból, nyolcadikos, tehát 14 éves voltam, szokás szerint melegben is hosszú farmernadrág, és zárt felső volt rajtam. A buszról leszállva elhaladt mellettem egy öltönyös, aktatáskás, elegáns férfi. Egy percig sem gondoltam, hogy ő is “veszélyes” lehet, nem ilyen típusú emberek szoktak megalázni... amikor is mellettem elhaladva a fülembe súgta, hogy “nagyon szép melled van” és ekkor omlottam össze végleg, hogy nem elég, hogy a retkektől félnem kell, de már a normális külsejű, normális neveltetésű emberek is belém törlik a lábukat? Én már örökké a férfiak rohadt megjegyzéseinek a céltáblája leszek, hiába rejtegetem a testem, még félig gyerekként is a péniszeik elől kell menekülnöm, nincs nyugtom egy percre sem?

Évek múltak el, sőt, évtizedek, a munkásemberek laholásaira egyáltalán nem emlékszem már, csak hogy voltak ilyen esetek. De erre a féregre, akitől végképp nem vártam ilyen viselkedést, erre igen. Ezúton kérem a férfiakat, hogy ne szólogassatok be legalább az ennyire fiatal kislányoknak, még ha bóknak szánjátok akkor sem, mert végtelenül bántó és megalázó. És egyszer ti is apák lesztek, és ugye nem akarjátok, hogy az általános iskolás kislányotoknak 30-40 éves emberek magyarázzák, hogy mit hova dugnának, meg mit hova spriccelnének, és a többi. Beteg, gusztustalan szokás az ilyesmi, még felnőtt nők sem örülnek neki, nem még egy gyerek.