Mi volt a legkomolyabb atrocitás ami valaha ért titeket vadidegen emberektől az utcán?

65% Nekem is nagy melleim vannak, nekem is meg kellett tanulnom, hogy kikerüljem az embereket az utcán, jó korán, építkezések dettó, mondjuk őket nem tudom komolyan venni.

Volt, hogy visszaszóltam, de az ilyen magányos perverzek tényleg parásabbak. Mert nem számítasz rá.

Néha már messziről ki lehet szúrni, a mozgásukról az arckifejezésükről, de mindig ér meglepetés.

A többi is durva, amit eddig írtak.

Fura de bennem ezek maradtak meg:

Szálló ablakából ordítoztak fiatalabb fiúk, részegek voltak. Valakit biztos érdekel majd, kabát volt rajtam. Büdösk..., r..., ilyen-olyan k..., vad röhögés, nézzétek már hogy rohadna meg. Ilyen dühöt, csordaszellemet ritkán tapasztaltam. Egyszerűen nem értettem mi bajuk van velem. Mire fel ez a dühödt ordibálás? Nem vettem róluk tudomást.

A másik az gyerekkoromban történt, barátnőmmel hóembert akartunk építeni, három általa ismert kölyök odajött és szekálni kezdett, leverték a szemüvegem, megütöttek, fellöktek, dobálták az arcom hógolyóval, nevettek azon, hogy sírok. Nem cigányok voltak. Tudom ez nem tűnik durvának, de nagyon belém égett, mert én kedvesen közeledtem hozzájuk.

Egyszer majdnem megerőszakoltak, ott rángatni kezdett a csávó, előtte a f--szát verte. Szokásos útvonalon mentem haza a gimnáziumból. El tudtam rohanni. A szüleim nem vettek tudomást a történetről. Most meg anyum tagadja, szerinte nem is meséltem nekik ilyenről.

De nekem nők is simán beszólnak, vagy belém kötnek. Tehát biztosan van valami a fejemmel.

Kívülállóként talán nem tűnik óriási dolognak az én történetem, de nekem egy nagyon rossz időszakomban jött és nagyon érzékenyen érintett.

Rettenetesen padlón voltam bizonyos dolgok miatt, magányos voltam, rosszul éreztem magam a bőrömben, csúnyának, butának, olyannak, aki senkinek nem kell.

Egy barátnőm, hogy kicsit felrázzon, elhívott egy szórakozóhelyre - nem diszkó volt, hanem kisebb bár. Kiderült az érkezésünk után, hogy valamilyen rendezvény van, így a hely kis idő alatt zsúfolásig megtelt. Közben kievickéltem a mosdóba, de már alig lehetett mozogni a tömegtől, szó szerint egy tűt sem lehetett volna leejteni. Gondoltam is, ha visszaérek az asztalhoz, javasolni fogom, hogy lépjünk le. Átpréseltem magam egy társaságon sűrű bocsánatkérések közepette. Az egyik srác nagyon lelkesen magyarázott valamit, nem figyelt, így a hátára tettem a kezem és jeleztem, hogy át szeretnék menni. Mikor átvergődtem, egy erős ütést és lökést éreztem, meg azt, hogy megtántorodok, és elestem. Megfordultam, hát az előbb lelkesen magyarázó srác vette rossz néven, hogy mögötte mentem el (lehet, hogy meglöktem egy kicsit, ez benne van, de nem löktem el és nem ütöttem meg). A társaságában lévők jót vidultak, míg feltápászkodtam.

Egy szót sem szóltam a barátnőmnek, elmentünk a bárból, majd nemsokára hazaértem, és ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, kitört belőlem a zokogás. Annyira a lehető legrosszabb időben jött egy ilyen durvaság, hogy teljesen padlóra küldött.

Szerencsére ez az állapot nem tartott már sokáig, de máig ez az egyik legsötétebb emlékem.

Az előttem lévő válaszadók sztorijai után kicsit szégyellem leírni, hogy velem csak ilyen atrocitások történtek :D De mindegy.

Nekem a legdurvább talán az volt, amikor az iskolából sétáltam hazafelé és megpillantottam velem szemben két cigány fiút, az egyikük maga mellett tolta a biciklijét. Amikor közelebb értünk egymáshoz, direkt lehúzódtam a járdáról is, hogy elférjen a biciklis gyerek, erre szándékosan egyre közelebb jött és el akart ütni vele, aztán amikor majdnem belém tolta, megálltam, mire elkezdtek az arcomba ordibálni, hogy egy ocsmány qrva vagyok, meg amikor továbbmentünk, hallottam egy ideig, ahogy magyar g**iznek meg ilyesmi.

Plusz régebben, még általános iskolás koromban, amikor még a mai kinézetemnél is jóval csúnyább voltam, viszonylag gyakran előfordult, hogy hallottam, ahogy pl. a buszon rólam beszélnek, hogy hogy nézek már ki, vagy amikor egyedül sétáltam az utcán és szembe jött egy-egy nagyobb csoport, odaszólogattak, hogy nézzek már tükörbe, stb., majd röhögve továbbmentek.