Van itt olyan ember, aki "child prodigy" volt gyerekként?

Child prodigy talán túlzás lenne, de nagyon ment a matematika, kisiskolás koromtól gimnázium végéig országos döntők rendszeres résztvevője voltam. Elmentem informatikusnak, az egyetemet még viszonylag élveztem, de aztán rájöttem hogy nem szeretek dolgozni. Úgyhogy az állásom megtartásához szükséges minimumot végzem. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy napi 1-2 órát dolgozom, a többit meg internetezgetéssel, kommenteléssel, hobbiprojektekkel, online sakkozással töltöm. Csak akkor dolgozom rendesen, amikor valami nagyon fontos vagy sürgős, ez esetben napi 5-6 órát mondjuk egy héten át.

Persze ilyen hozzáállással nem lehet magasra jutni, nettó 5 kilót se keresek, de el tudom tartani belőle a családomat, és ez nekem elég. Továbbá mivel az online életemet kiélem napközben, otthon legalább nem a gépemet, mobilomat baszkodom, hanem ott vagyok nekik. Nekem ez az élet tökéletesen megfelel. Na húzok is!

Csodagyerek ugyan nem voltam, de általános iskola első osztályában volt IQ felmérés a suliban, és a tanárok behívatták a szüleimet, mert meglepően magas eredményt sikerült elérnem. Hétévesként a matematika volt a kedvenc tantárgyam, versenyeket nyertem, és arra is emlékszem, hogy a felnőttek eldobták az agyukat, amikor a relativitáselméletről kezdtem el nekik mesélni, mert ilyen témákról tanultam magamtól akkoriban szabadidőmben.

Aztán mire egyetemista lettem, megutáltam a természettudományos tárgyakat, matekból többször megbuktam az egyetemen, ezért otthagytam a felsőoktatást, és elmentem egy egyszerű irodai patkánynak. Szóval nem vittem sokra. Pedig gyerekként mindenki biztos volt benne, hogy egy igazi zseni vagyok, és fényes jövő áll előttem. :D