Gyerekként kezelnek, mert gyerekesen viselkedek, hogyan nőjek fel?

27 éves anya vagyok.

Szőlőkkel élünk.

Nem az én házam.

Nagy döntéseket nem hozhatok.

Csak saját szobámat rendezhetem.

Takaríthatok bárhol de nem változtathatom meg semminek a helyét.

Saját ötleteim vannak , meghallgatnak de soha nem vesznek komolyan, pl egy ünnepségen hogy pl a másik oldalra is lehetne tenni egy asztal székekkel és megteríteni és középütt szabadon ellehetne járkálni ,és mindenki asztalnál ülhetne, de így csak kinn egyik oldalt préselődtünk és a banda fele a kezében fogta a tányérját, miközben a házban üresen állt egy asztal.

Azért mert nekem nincsen szavam a házban.

Úgy érzem csak arra vagyok jó hogy mindig azt csináljam amit más kitalál , a saját dolgom amit én szeretnék azt csináljam akkor mikor ők dolgoznak és nincsenek itthon.

Szóval az mellett hogy gyereknek kezelnek azért mert gyesen vagyok itthon, nem dolgozom, és mert ők tartanak el. (szülők, párom). Mivel nem tudok művelődni mert nem járok közösségbe ezért úgy érzem beszédi készségem nem fejlődik semmit.

Nincsenek barátaim , ezért 100 % a családomra számíthatok beszélgetésben, sokszor mikor egész nap mindenki dolgozik és amikor itthon vannak akkor meggondolatlanul beszélek sokszor ami éppen eszembe jut.

Nem mindig sül el jól.

Néha nevetséges vagyok.

És olyan dolgok jutnak eszembe ami annyira jelentéktelen hogy nem ereszt senki neki hangot, csak én.

Arról nem is beszélve hogy olyan dolgokat is megcsinának a szülők ami nekem új , pl tőlem az a rózsabokor úgy is megfelt volna ha nincs megnyesve virágzás után.

Ilyenben télen nincs tapasztalatom, mert ezt mindig más csinálta.

A másik hogy a kert olyan dolog hogy én csak locsolok, kapálok, gyomlálok,amit tudok csinálni gyerek mellett, a szülők tuti olyat is csinálnak amire én nem is gondoltam volna, pl pontosan nem tudom mikor kell hagymát majd kiszedni ezért majd mikor a szülők jónak látják akkor segítek kiszedni megtisztítani.

Saját kertem még sosem volt. Az az egyszer próbáloztam de nem lett belőle semmi.

Ez megint csak a tudatlanságra vall, mert nem vagyok lusta, megcsinálok mindent, főzök, mosok, takarítok, füvet nyírok, kapálok, gyomlálok, mondani sem kell ezeket.

De ami ezen felül van azt igen, na meg ha segíteni kell valamibe, páros munka. Esetleg mivel nem dolgozom ezért önállótlan vagyok.

Szóval nem biztos hogy el tudnám tartani magamat és a gyerekemet csak a gyesből , de szerintem senki.

Az nagyon kevés pénz.

Abban bízom hogy mikor dolgozni járok majd akkor nem lesz szükségem párom és szülők segítségére, és nem fognak gyerekként kezelni, és nem fogok itthon punnyadni és megtanulok közösségben viselkedni.

A nagy látványos munkákat mindig a szülők végzik a mellékes dolgokat én.

Amit nem tudok elrontani.

Gondolom mert csak az ő házuk ők csinálják régebb óta.

Az az igazság hogy kicsit én is gyereknek érzem magam azért mert nem vagyok képes lemondani az édességről, és mert nincs munkahelyem. Jöhet jó és rossz kérek véleményt tanácsot hogyan kéne hozzállni a dolgokhoz hogy egyszer egyedül is mehessen a dolog. Azért kiméletesen...köszi.