Értem én, hogy egyszer fent, egyszer lent, de létezik olyan, hogy éveken át csak lent? Hogy lehet az, hogy mindenki másnak szépen lassan halad az élete a tiéd meg csak stagnál?
Jól indult pedig..Bekerültem abba a gimibe, ahová szerettem volna, enyém lett az a srác, akit szerettem volna (első szerelem), felvettek arra az egyetemre, ahová szerettem volna.
Viszont ahogy végeztem az egyetemmel: szakítottunk az akkori barátommal, elkezdtem külföldön dolgozni de nem jött be, utána 8 hónapig nem találtam itthon munkát és ismét egy órási szerelmi csalódáson megyek keresztül, ami már évekre nyúlik vissza, az előző munkahelyem megszűnt, a mostani meg borzasztó.
Gyakorilatilag 4 éve tart ez a pech sorozatom, bemegyek dolgozni, hazajövök, találkozom emberekkel, de lassan már egyre több mindenkinek gyerek, és szinte már mindenkinek komoly kapcsolat, közös élet, jó munkahely. A velem egykorú barátaimnak szépen sorban halad minden...nehéz nem összehasonlítani folyamatosan a saját életed a máséval.
Vajon hol romlott el? Vagy van-e olyan egyáltalán, hogy elromlott? Más is érzett már hasonlóan? Vajon majd valami "csoda" történik, változás, és minden jó irányba fordul? Nagyon nem jó már ez a stagnálás, csak élek bele a világba, és semmi értelmét nem látom az életnek
27
Nálam szűk 3 éve tart a sz.r élet, bár igazán jó sose volt. Talán a BSc alatt...
Én már idegroncs vagyok, embergyűlölő, sohasem mosolygó roncs. Teljesen tönkrementem. Na jó, még teljesen nem, mindig van lejjebb.
Nem tudom amúgy, hogy mit mondjak.
Van, akinek mindig jó, van, akinek mindog rossz, van, akinek egyszer fent, egyszer lent.
dettó
már vagy 7 éve csak a szerencsétlen botladozás meg a meddő próbálkozások mennek arra hogy valahogy jobb legyen. De nem igazán látom a fényt az alagút végén. Teljesen ki vagyok ábrándulva az életből.
Fuh nagyon rossz ezeket olvasni, hogy tényleg másoknak is évek óta van ilyen pech sorozat :((
én már ott tartok egy ideje, hogyha ennyiből áll az élet, hogy fel kell kelni, be kell menni dolgozni, majd hazajönni, és egyedül sorozatot nézni/tanulni/edzeni/főzni stb, aztán megint bemenni és minden áldott nap meg a sok apró szarság, betegségek és csak várni a csodát, akkor ennek tényleg nincs értelme
Kérdező, ugyanezt érzem.
Munka, házimunka... Pénzhány.
Fiatal felnőttként munka+tanulás, később munka+az élet megkezdése egy elkenkező neművel, esküvőszervezés, költözés stb, később gyerek cipelése edzésekre, különórákra, tanulás vele otthon.
Aztán már idősek is vagyunk.
# 6 voltam.
Amúgy én még a munka+tanulás fázisban vagyok. Igaz, este 6 óta punnyadtam, tehát nem panaszkodhatok....(irónia)
Eddig 26 év alatt egy igazi kapcsolatom volt, de a mentális betegségeim+a kapcsolattól való félelmem a mentális betegségek miatt + az embergyűlöletem + süt rólam, hogy egy roncs vagyok + totál időhiány.
Pedig a baráti köröm házasodik, babázik.
Nekem osztályrészem a magány.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!