Le tudnátok írni, mit gondoltok?

Ha úgy érzed, nem szeretnél gyereket, nem muszáj, senki nem kötelezhet rá és nem csak gyerekkel lehet valakinek teljes az élete. Igaz, hogy már abban a korban vagy, de ha 3 év múlva jön rád, hogy gyereket szeretnél, akkor még mindig nem csúsztál ki az időből. Most szerintem felesleges ezen gondolkodni, főleg, hogy nincs is párod, akivel elgondolkodnátok a gyerekvállaláson.

Én fiatalabb vagyok nálad, de én sem szeretnék gyereket és ezt már általános iskolás koromban is így gondoltam, de a nagyszüleim, szüleim azt mondták, hogy ezt csak azért mondom, mert még gyerek vagyok, ezt előre nem tudhatom, majd meglátom. Sosem terveztem családot. Nem változott semmi, még mindig nem akarok anya lenni. Én is úgy vagyok vele, mint te, hogy nem különösebben érdekelnek a gyerekek, ha meglátok egy babát,nem kezdek el áradozni, hogy "milyen aranyos", sosem vágytam arra, hogy babázzak vagy gyerekem legyen. Jó, néha én is belegondolok, hogy azért ennek vannak előnyei, de számomra még mindig több a hátrány, mint az előny.

Szerintem most ne foglalkozz ezzel a gyerekvállalás témával, majd ha lesz párod és esetleg szóba jön, akkor elgondolkodhatsz rajta, de akkor is jól gondold meg és csak akkor vállalj gyereket, ha lenne rá időd, türelmed és az anyagi körülmények is megvannak.

27 éves vagyok majdnem én is, én imádnék egy gyereket.

Még a volt barátnőm ültette a fejembe, előtte én sem akartam. Az keserít el, hogy tudom, hogy soha nem lesz, mert olyan életet élek, hogy egy tengerimalacot bajos lenne bevállalni, nem hogy egy gyereket. Na meg hulladék egy apa lennék az biztos.

Szobából szobába költözök különböző albérletekben, munkahelyeim is váltakoznak, a környék ahol élek, sőt az ország ahol élek.

Nagy bolyongásba nem lehet kapcsolatot sem fenntartani, nem hogy gyereket. Tudom én vagyok a hülye, de mennyien vagyunk így ennyi idősen, hogy nem találjuk a helyünket? K..va sokan elmondom. És mennyien ugranak mégis ennek ellenére gyerekvállalásba, mert azt hiszik, hogy egy gyerek hozza meg a stabilitást az életükbe, helyrehozza a kapcsolatukat, lesz végre egy fix pont amire mindig is vágytak. Milyen hülye egy gondolkodás... Ne ess bele ebbe a hibába, ha magadra ismertél.

Viszont ott a dolog másik oldala, az ösztön, ami lányoknál ugye még erősebb. Szoktam menni az utcán és meglátok egy totyogó kisgyereket, boldogan nevető szülőkkel, és majd meg szakad a szívem, hogy arra gondolok, hogy ez az igazi ÉLET amit sosem fogok átélni. Ti ezt nem érzitek?

Meg szentestét saját magad alapított családdal tölteni, nem még mindig otthon szüleiddel, buliban haverokkal, vagy magányosan a szobádban.

Albérletből albérletbe, öregember koromig fogom keresni az utat, keresni célt, keresni Istent, de valóban lehet így boldogan élni?

Szóval gondold át 10x ahogy érzed, sajnos lányoknál ketyeg az óra valóban, nővéreméknek 34 évesen többszöri próbálkozásra sem jön a baba. Ő most azt mondja, bárcsak lépett volna előbb.

Neki is egyetem, külföld, karrier, álompasi stb.alapozni az életét, hogy jöhessen a baba, de azt párhuzamban is lehet egy jó kapcsolatban.

26f

Azért mondják sokan, mert ameddig nincs, nem tudod miből maradsz ki, és ezt csak azok tudják akiknek van. :)

Az akarok-nem akarok gyereket hozzáállást viszont én sem igazán értem. Nekem volt olyan osztálytársnőm aki tudta, hogy neki kell, pasi nélkül apa nélkül de kell, és így is lett, befejeztük az évet és már terhes volt kb. az első fiútól akivel összejött, addigra már nem is jártak. Meg olyan is akiről azt sem feltételeztük hogy egyáltalán összejönne valakivel és ott állt 16 évesen, hogy nyáron fog szülni, mi meg röhögtünk hogy de vicces és kiderült hogy tényleg. Vannak akiknek azon múlik hogy megtalálják azt az embert akivel szeretnének gyereket, meg olyanok is akiknél 30 után megszólal valami vészcsengő. Nekem ilyeneket meséltek. A félelem részét megértem. Azért semmikép ne vállalj gyereket hogy ne maradj egyedül, legyen kit szeretned, gondoznod, meg hasonló fényképmutogatós baromságok. Viszont azt is érdemes átgondolnod, hogy a "nem akarok" mellett valóban érvek állnak vagy azok is csak félelmek amiket jól meg lehet magyarázni. Félsz hogy nem lennél jó szülő, hogy nem lenne apja, hogy nem tudod rendesen felnevelni. Mert ez esetben nem nem akarsz, hanem lemondasz róla. A gyerekvállalás szerintem mindenképp érzelmi döntés, és ahogy a mondás tartja, a félelem rossz tanácsadó. Ezt kellene átgondolnod szerintem.