Le tudnátok írni, mit gondoltok?
Sziasztok!
Ritkán járok ide, és talán ez lesz az utolsó, de úgy érzem, ki kell írnom magamból, mert nincs kivel megbeszélnem a kételyeimet. 27 éves vagyok, és azt hiszem, most jött el az ideje, hogy újra átgondoljam, mihez is akarok kezdeni az életemmel.Tulajdonképpen nem aktuális, hiszen nincs párom, és lehet meg sem találom, akit keresek, de egy ismerkedésbe csak úgy ildomos belemenni, ha az ember tudja, mit akar.
Na szóval: én sosem akartam gyereket. Nagyjából 7-8 éves korom óta mondogatom. Nem is jövök ki velük, néha egy-egy babáról vagy kislányról megállapítom, na ő szép, de nem tartom cukinak őket, sőt általában a "jó-jó, de ne hozd közelebb, létszi" állásponton vagyok. Leginkább nem érdekelnek, na. Millió egy okot tudok, hogy miért ne vállaljak, amiket ha felsorolnék, nyilván jönnének a megmondó emberek és kifogásnak nyilvánítanák. De nekem ezek akkor is szempontok. Ami elbizonytalanít, hogy engem a nagyszüleim neveltek (anyám nem akart gyereket, besikerültem, le is lépett) és minden nap meghallgatom, hogy én vagyok az életük értelme. Beszélgettem velük erről, ők azt mondták, semmi baj nincs, ha nem akarok gyereket, de szerintük én jó anya lennék. Ez elbizonytalanított. Néha persze eszembe jut, hogy nem leszek nagymama, vagy kire maradnak a régi családi fotók, hogy esetleg felébredek, és nem lesz miért élnem.. De félelemből vállalni gyereket? Nekem nem hiányzik, nincs az a de jó lenne, ha volna érzés. Még párkapcsolattal sem, nemhogy gyerekkel. A jövőmet a párommal kettesben képzeltem el mindig. Nem is nagyon szeretem, ha korlátok közé vagyok szorítva, munkát is ennek megfelelően kerestem.
Szóval ha valaki tudna győzködés meg ítélkezés nélkül valami jó tanácsot adni, azért nagyon hálás lennék!
ėn csak azt tudon tanácsolni hogy ne foglalkozz ezzel csak ėld az ėleted,ugy ahogy neked jo.
fiatal vagy mėg, lehet hogy 10 ėv mulva az akkori pároddal mėgis akartok. de ha nem akkor nem
Miben kérsz tanácsot?Nem akarsz gyereket, pont.
Talán ha lesz párkapcsolatod, megváltozik a véleményed.
Nekem 3 gyerekem van.Nagyon nehéz.Nagyon jó.Ha nem szültem volna, nem tudnám milyen ez az érzés, amit irántuk érzek.Semmihez sem hasonlítható.Látni ahogy felcseperedik, nyílik ki az öntudata.Egy csoda.
Alig várom, hogy nagymama legyek, és ugye saját gyerkőc nélkül az nem megy.
Szeretek anya(is) lenni.
Nincs azzal semmi gond, ha nem akarsz gyereket, biztosan találsz hasonló beállítottságú párt.
Általában sokan a kényelem, meg a felelősség miatt nem akarnak gyereket.
Szerintem is van még pár éved e kérdést eldönteni.
Nem jó az sem, ha valaki azért vállal gyereket, hogy utána azt mondhassa: "a gyerek az életem értelme", mert ez - véleményem szerint - leválaái gondokat vetít előre, mármint ha valaki kizárólag ebben látja élete értelmét.
Azt nehéz determinálni, ha valaki pl. nem vállal gyereket, miként fogja ezt gondolni pár évtized múlva, amikor már "nem lesz rá lehetősége"...
Pár hozzászólásra reagálnék, így talán teljesebb a kép.
"Egész más érzés, hogy az a gyerek a tiéd. Majd ha magad látod benne, akkor rájössz. Egyébként nem csak baba korában tud boldog perceket okozni, hanem fel is fog nőni előbb utóbb. Lesz kamasz és felnőtt is." - Ezzel az a bajom, hogy anyámnak is ezt mondogatták. Csak, ha ott van az a gyerek és nálad mégsem jön az érzés, akkor nem lehet azt mondani, hogy hoppá, nem kérem. Azaz lehet, csak utána én személy szerint nem tudnék többet tükörbe nézni.
Miben kérek segítséget? Nem tudom. Egy nagy kavar van a fejemben, és még csak nem is magamtól, hanem, hogy mindenhol győzködnek, hogy gyerek az kell. Meg kifutok az időből. Igen ám, csak nekem még párkapcsolatra sem nagyon van igényem.. Furának érzem magam, mert elütök a környezetemtől.
Ráadásul nincs mintám. Nekem egy nagyon különleges kapcsolatom van a nagyszüleimmel, de a többségnél nem ez a helyzet. Tucatni idős ember van teljesen egyedül a környezetemben, dacára annak, hogy gyerekeik vannak és ahogy láttam jó szülőknek tűntek. Tehát számomra nem indok, hogy majd ha egyedül leszek, mi lesz velem. Szerintem az én családom csodás, remek gyerekkorom volt, de ők mindig tudták, hogy akarnak gyereket, nagyim egész életében gyerekekkel foglalkozott. Viszont én nem rajongok értük, és ha eddig nem kattant, nem tudom, fogok-e még változni. Ráadásul azt a "luxust" nem engedhetem meg, hogy egyedülálló szülő legyek, mert nem tudnám egyedül felnevelni. Szóval sok a kérdés, és félek, hogy elrontom az életem.
Igaz én férfi vagyok 20 éves, de én is már régóta azt mondogatom hogy nem lesz gyerekem,én is azt mondom hogy szépnek szép de nem nagyon kéne.
Ugyan így képzelem el a jövőmet megtalálom a páromat és boldogan élünk, én sem szeretem az ilyen munkahelyet ezért is választok olyant ahol nem vagyok korlátok közé szorítva,nagyon szeretnék utazni leginkább társoságban barátnővel remélem lesz olyan nő aki ugyan így szeretne élni.
Én is így gondolom, nem vagy egyedül, de szerintem nincs ezzel baj,úgy gondolom hogy még van időd ezen gondolkodni, élvezd ki az életet nyugodtan én is ezt fogom tenni aztán majd meg látjuk mit hoz a sors, sok sikert :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!