Mit tehet az aki úgy érzi, hogy többé nincs ereje küzdeni? Mit tegyen az aki azt érzi kibújik belőle valami ami rossz?

Egy gyors sztori:

Nehéz, magányos gyerekkor, iskolai nehézségek, satöbbi, csúnya sztori de elmúlt.

Eljutott az egyetemig, és karriert akart építeni. De bukás bukást követett, érezte Ő mindig, hogy bénább, és ennek nyomatékot is adott az egyetem, a gyakornokság. Már nem hisz benne, hogy sikerül, ráadásul nem tud koncentrálni sem, mert széles az érdeklődési köre.

Az anyagiak gúzsba kötik.

Emellett, a barátait elhagyta/elmarta, egyedül kellett lennie. Szüleinek nem tud megbocsátani, rájött, hogy tévedett: nincs túl mindenen. Kétbalkezes ezért pedig az egész világ vegzálja, legalábbis így érzi magát.

Azt érzi napról napra jobban, hogy ezen a gonosz világon nem bírja tovább, ha nem lesz valami váratlan. Ebben a gonosz közösségben megőrül lassan. Megfullad az emberektől, mintha mind azt akarnák, hogy megőrüljön teljesen. Nem tudja melyik jobb: egyedül, megkeseredve, utálva mindenkit vagy nem egyesül hanem együtt ezzel a romlott emberiséggel. Érzi, hogy kibújik belőle valami amiről eddig azt hitte nincs ott: odabent talán egy szörnyeteg lakik.(?) Ez a sok szégyenletes érzés amiről azt hitte már nincsenek most könyörtelenül jönnek fel, ha nem engedi megfullad, belehal. Szóval vagy kibújik belőle a féreg vagy valamilyen módon beledöglik.

Szóval: aki ezt érzi ahogy összenyomják a falak, az mit tegyen? Van megoldás?