Miért van az, hogy az egó halála annak ellenére, hogy elvileg nagyon is jó, nagyon rosszul hangzik?

Mert túlzottan ragaszkodsz az egóhoz,és amíg nem látsz át az illúzión,hogy csak te kreáltad magadnak,addig fájdalmasnak éled meg az elvesztését.

Egyébként az ezotéria kategóriába rakd az ilyen kerdesed, az emberek kicsit jobban tudják értelmezni a kérdést, habár nagyreszuk csak fikázza hogy kitalált mese az egesz.

Az ego=én, tehát úgy tűnik hogy elveszik az éned, azaz az én halálának tűnik, ezért félelmet vált ki. Meditációban sokan átélnek egységtudatot, valaki pedig önkutatás közben éli meg ugyan ezt, a mostani időkben egyre több ember fogja megtapasztalni ezt, az élet felgyorsult és teljesen elvesztünk az anyagban, már csak az egonk diktál. Az ébredés történhet gyorsan és lassan is, a gyors ébredésben testen kívüli tapasztalásod lesz, ahol ráébredsz hogy nem a test és nem az elme vagy, hanem AZ aki kívülről látja éppen a testet, azaz egy forma nélküli tudat vagy, aki éppen az anyagi világban egy múlandó testben időzik, na most ez nagyon hihetetlennek hangzik, erre azt lehetne mondani hogy aki átéli az elmeroggyant és csak képzelgett, csakhogy amikor ez megtörténik akkor az egy ébredés, nem egy új dolog, hanem olyan mintha egy amnéziából ébrednél, olyan mint egy hazatérés, ha mondani kéne egy hasonlatot akkor olyan, mint amikor lefekszel és van egy álmod, ez az álom nagyon valóságosnak tűnik amikor álmodod, annyira valóságos, hogy ha például üldöznek álmodban, akkor képes vagy küzdeni, vagy menteni az életed, aztán fél perc múlva felébredsz és az ágy szélén ülve már tudod hogy csak egy álom volt, hiszen visszakerültél a megszokott valóságodba, na pont ez történik amikor a forma nélküli tudat ébred fel, nem egy új dolog, hanem a megszokott létezésedre ébredsz rá, éppen úgy mint az álom hasonlatnál, ez egy mély betekintés a valóságba, de visszatérve az emberi formába, újra hat rád a világ, minden érzéked bekacsol, és pont ezek az érzékek tartanak vakon minket, mert általa azonosulunk a formával, egy énként, egy életnyi tapasztalás és tanulás általi gondolat halmaz ami énnek érzékeli magát, nem valós, csak egy illúzió amit fenntartunk magunkról, tehát az elme nem rossz, csak azonosulni a tartalmával tévedés, arra kell ráébrednünk hogy ki a tanúja minden történésnek, ahogy a külvilág megfigyelhető, hogy éppen ahol jársz mi zajlik, úgy a gondolatok is megfigyelhetők lesznek, minden külső és belső történésnek a tudatában leszel, eddig a gondolatoknak és érzéseknek élted meg magad, most meg tudatában leszel a gondolatoknak és érzéseknek, azaz kiléptél belőle, tehát például nem te leszel dühös, hanem tudatában leszel a felmerült érzésnek, és pont ezáltal érkezel meg a jelenbe úgy mint még soha, egyszerűen fogalmazva leválsz az elméről, eddig egy elme tartalmaként egy énnek érzékelted magad, most pedig az elme csak egy hasznos eszköz az anyagi világban a túléléshez, olyan mintha egy számítógép merevlemez tartalmával azonosulnál ami tele van memorizált dolgokkal, de nem lennél tudatos a hogy te a processzor vagy, ami felhasználja az elraktározott memória blokkokat. A lassú út ennek a gyakorlata, ez sok energiát vesz igénybe, de próbálsz mindig figyelni minden érzésedre és gondolatodra, ekkor még nem automatán megy végbe a felismerés, hanem erőfeszítésbe kerül fentartani azt, hogy mindent megfigyelj, mind a külvilágot, mind a belső érzéseket és gondolatokat, ekkor még ha dühöt érzel, akkor lehet hogy 1-2 percet dühöngsz és aztán felismered hogy ez csak egy érzés, sok ember él úgy manapság, hogy például otthon van egy nyugodt környezetben, de közben bánatot él át, nem veszi észre hogy mindez csak a fejében játszódik, egy idő után már depressziós, mert a múlton rágódik, vagy a jövőt képzelgi el valamilyen zord formában, tehát mondhatni nincs jelen a saját életében, és igazából mindenkivel ez történik valamilyen szinten és még csak észre sem vesszük, annyira a rutinunk már a fejben lévő mozit élni a valóság helyett, valaki mélyebbre lát a valóságban és már megtapasztalta hogy ő nem a test és nem az elme, hogy a testi halál csupán egy ébredés a formából, de aki ilyet mond azt hülyének nézik, pedig évezredek óta mondják a megvilágosodott tanítók hogy nem ez a végső valóságunk, a tudat maga az élet, mi nem a földi életet éljük, mi magunk vagyunk az élet, csak nem vagyunk még tudatosak rá, erre fogunk ráébredni ha kilépünk az elme szintjéről, és ez a kilépés egyenlőnek tűnik az én halálával, mert a tökéletesen felépített illúzió, azaz az énkép összeomlik, de ettől nem leszel kevesebb, pont hogy több leszel mint valaha, csak nem egy én, hanem AZ ami mindennek a tudatában van, csak a vagyok, a lét tudat marad, ez a megvilágosodás, a formán keresztül amit magunknak képzeltünk, ébred magára a tudat, vége a játéknak, felébredtél, ha születésedkor egy tökéletes virtuális valóságba helyeznének akkor az lenne a valóságod, aztán 30 év múlva leszednék rólad a virtuális valósághoz való felszerelést és ráébrednél hogy ember vagy, mi is egy anyagi világnak megélt valóságban élünk, és ebből ébredünk a forma nélkül anyagtalan lényünkre. Aki felébred az egységbe kerül mindennel, látja hogy semmi nem jó vagy rossz, csak mi tesszük azzá azáltal hogy mit vált ki belőlünk, hogy milyen képet alkotunk róla, azaz milyen érzelmi képet raktározunk el róla, valaki szereti az almát, valaki nem, attól ez sem nem rossz, sem nem jó, minden semleges az anyagi világban, de míg egy énként vagyunk jelen, addig az elemzés által más és más véleményre jutunk, ami vitákhoz vezet, majd akár háborúkhoz is, mert nem vagyunk egységben, elkülönült személyek vagyunk, akiknek csak az létezik amit az énjük elhisz a valóságból, csakhogy nem látjuk a valóságot úgy ahogy kéne, a különböző látásmód miatt, az ego rángat az érzések és gondolatok alapján, ebből ébredünk.