Nem gyáva az a férfi aki nevetve mesélte el, hogy kétszer került verekedésbe de mindig elfutott, mert azt legalább tud de verekedni nem?

Nem gyáva, hanem túlélő. Legalább két embert kímélt meg a veréstől: saját magát és az illetőt, akivel a vitája volt. Valószínű, azért mesélte el nevetve a történteket, mert felette álla véleményeteknek. Illetve azért, mert semmilyen szempontból nem tartoztok a célcsoportjába, nem játssza az agyát előttetek, mer őszinte és egyenes lenni.

Te mit tanácsolnál a fiadnak hasonló esetben? Veresse meg magát és dicsekedjen vele/hazudjon a bátorságáról?

Nem szégyen a futás, ha hasznos.

Én azért nem verekszem soha, mert tudom magamról, hogy ha elborul az agyam nem tudnék leállni, nagyon csúnya vége lenne. Rejtő után szabadon: úgy járna, mint a vas, addig ütném, amíg meleg. Volt, hogy egy kis tökrészeg nyikhaj megütött és nem adtam vissza.

Kérdés,hogy kik azok,akik puhap*csnek nézik?

A legtöbb nő nem ért a küzdősportokhoz(bár szerintem a legtöbb férfi sem)És főleg,hogy férfiról van szó,az ilyen egyén gyávának tűnhet a szemükben.Pedig ez egyáltalán nem gyávaság,persze hozzá nem értő társaságtól nehéz elvárni,hogy megértsék a lényeget,ezért fölösleges ilyen sztorikról mesélni nekik.

Én boxolgatok,van némi fogalmam a verekedésről.Ha valaki még tudja is magáról,hogy nem tud verekedni és inkább elfut bölcsen teszi,mert különben jó eséllyel megverik.

De a menekülés gyakorlott küzdősportolók esetében is első számú szempont.

Szerintem a férfiasság nem abban jelenik meg, hogy valaki ver egy másik emberi lányt: az a bunkó állatság fokmérője, semmi egyéb.

Ha valaki nevetve mesélné el, hogy kétszer verekedett már, inkább arra néznék úgy, mint egy antiférfira.

Biztos le leszek pontozgatva, de szerintem gáz.

Nem azért, mert nem verekedett, hanem mert hagyta odáig fajulni a dolgokat, hogy verekedés legyen belőle. Szánalmasnak tartom az ilyen embereket, akiknek addig nagy a csipájuk, amíg meg nem akarják verni őket.