A kövér kisfiúk és lànyok hàtrànnyal indulnak neki az életnek?

Szerintem ez nem egy ilyen fekete-fehér dolog és én úgy gondolom, hogy ez már picit túl van ragozva. Nyilván vannak olyanok, akiket megviselt az az időszak és pl. bántották vagy piszkálták őket stb., és ez rányomta a bélyeget a személyiségükre, a további életükre. Viszont szerintem ez azért nem törvényszerű és én úgy gondolom, hogy már az is probléma, hogy ezt vesszük alapnak és ebből indulunk ki. Én pl. kövér kislány voltam és még most sem vagyok vékony (de azért már nem mondanám magamat kövérnek, néhány plusz kg van rajtam), de soha nem éreztem azt, hogy bármilyen hátrányom származna a súlyomból vagy a külsőmből adódóan. Nagyon jó gyerekkorom volt, szívesen emlékezem vissza rá és nem érzem úgy, hogy bármiből is kimaradtam volna... Persze, a gyerekek "gonoszak" és én is kaptam a gúnyolódásból, de ki nem? Másokat azért csúfoltak, mert vörös a hajuk, szemüvegesek, szeplősek, alacsonyak, raccsoltak, fogszabályozójuk volt, furcsa színe volt a pulcsijuknak, elestek torna órán stb., stb. Ha nem lettem volna kövér, akkor találtak volna valami mást, ennyi. Mindig voltak barátaim, mindig meghívtak szülinapozni, minden sulis eseményen ott voltam, együtt játszottunk és a sztereotípiákkal ellentétben én is tudtam fogócskázni, labdázni stb., mert azért nem voltam annyira kövér, hogy a hasamat húztam volna magam után az aszfalton... Tényleg nem tudnék mondani semmit sem, ami hátrány lett volna.

Valamint azért a kövérség az tényleg nem egy maradandó állapot, ami születésnél eldől és örök életben úgy is marad. Persze, nem egyszerű változtatni és lefogyni, mert nehéz áttérni egy megszokott életmódról és biztosan vannak gének, örökölt tulajdonságok is stb., de nem lehetetlen. Nekem ez a "szülők tehetnek róla" dolog is mindig furcsa volt. Igen, én is örültem volna neki, ha az egész családom egészséges életmódot élt volna és alap lett volna a sport, egészséges étkezés, mert akkor nekem is könnyebb lett volna, hiszen abba születek bele. Viszont nem így volt és ezen már teljesen felesleges keseregni. Én abszolút nem is neheztelek rájuk emiatt. Ők is ezek a tipikus "etetem, tehát szeretem" típusú szülők voltak :) Anyukám nagyon szeret sütni-főzni és nagyon ügyes is, mi pedig imádtunk enni, gyerekként is imádtam a sütiket, sült krumplit, tésztákat stb., mindent, ami egészségtelen. Nem azt mondom, hogy az a helyes, ha a szülő "behódol" a gyerek akaratának, de nehéz dolog ellentmondani a gyerekednek és megfosztani valamitől, amit nagyon szeretne. Nekem még nincsen gyerekem, de biztos vagyok benne, hogy ez nem egy olyan könnyű dolog, mint ahogyan a "hasznos, minden tudó" lapok és cikkek leírják. Szóval én mindent ehettem a csokitól kezdve a kekszeken át a krumpliig, aminek meg is lett az eredménye. Kb. 16 éves korom körül fogytam le, több mint 10 kg-t, mert akkor úgy éreztem, hogy az úgy nem jó. Nem volt semmilyen komoly pl. pszichológiai vagy egészségügyi probléma a hátterében, csak szimplán szerettem volna csinosabban öltözködni és javítani a kinézetemen, mert akkor tiniként kezdtek el érdekelni ezek a dolgok. Aztán azóta is próbálok odafigyelni rá, hogy úgy nézzek ki, ahogyan nekem tetszik és elégedett legyek magammal.

"Meg legalabb biztos nem kot beléd senki se vannak elonyeid."

Magas,kigyúrt kopasz emberekbe is kötnek bele,szóval a kövérség nem védi meg ettől.

# 13/15

Az,hogy te nem láttál az egy dolog.Nekem haverom 180 cm magas,kigyúrt,kopasz,nekem eszembe nem jutna belekötni,és mégis szokta mesélni,hogy beszólnak neki,meg múltkor egy csöves punk társaság akarta megverni csak úgy,én is alig akartam elhinni,de ilyen is van.

Na meg aztán képzelj el egy átlagos külsejű,jó bunyós,de pszichopata fazont.Egy kövér ember pont a legjobb célpont neki,mert lassú,és még valószínűleg edzetlen is.