Volt/van olyan ismerősötök aki a depresszióból menthetetlennek bizonyult, de a legmélyebb pontból kimászott és 100% rendbejött? Vagy aki sose jött rendbe?

Neked mi vagy ki okozott nehéz időket? Hogyan lábaltál ki belőle?

Olyan hogy valaki 100%-ig helyre jön, nem tudom mit értesz ez alatt, valójában annyit jelent, hogy megtanulja felismerni és kezelni a mély pontokat. Mély pontok márpedig vannak, hozzá tartozik a depresszióra egyébként nem hajlamos emberek életéhez is, és a nagyon kiegyensúlyozott, optimista emberek is belefutnak életük során legalább kétszer valódi depressziós állapotokba. Akiknek feloldhatatlan problémáik vannak, azoknál gyakoribb lehet ez, de ők is meg tudnak tanulni együtt élni a helyzetükkel. Lehet ez rosszul hangzik, de nem, ez jelenthet teljes életet. "Sose jön rendbe." Születésünktől kezdve mindannyiunkat olyan hatások érnek, amitől sose jövünk rendbe. De nem kell tehetetlenül viselni, szerintem mindig van megoldás, a mi dolgunk pedig az hogy mindet kipróbaljuk ami szamunkra az lehet.

Jelen, és rajtam kívül több ilyen embert ismerek. Terápiával és több év kitartó munkával sikerült, instant megoldás nincs rá.

Leszarom a depressziót. Fontosabb, hogy az a nyomorult szar életem változzon meg. A francot sem érdekli a lelkiállapot, ha egyszer a körülményeket kell megváltoztatni.

Nem vagytok képben a depresszió fogalmával. Depresszió az a lelkiállapot aminek nincs oka, csak úgy lesz. Az ha ér egy trauma, haláleset, betegség, erőszak, válás....stb. azt bánatnak hívják. Csak a barom pszichiáterek egy része nevezi depressziónak, hogy a gyógyszergyárakat támogassák azzal,hogy felírjanak valami drogot. Ezeket az eseteket el kell gyászolni ami változó, hogy kinél mennyi idő. Aztán tovább kell lépni. A baj, ha ilyenkor jön egy újabb trauma és az illető beleragad a szomorúságba és már egy rossz szemüvegen ketesztül kezdi nézni a világot. Minden és mindenki rossz. Ilyenkor kell a támogató közeg. Akinek ez megvan az idővel ki tud jönni belőle. De akinek nincs arra a szorongád és pánikrohamok várnak és az élete beszűkülése. Ebből nagyon nehéz kijönni. Sajnos a társadalom nem segítő, hanem megbélyegző és eltapossa a gyengéket. Sokan már a szülői házból hozzák a rossz viselkedésmintákat. Szerintem ha szerető támogató környezet vesz körbe valakit akkor ki lehet jönni nagyon nagy traumákból is. Ha valaki egyedül marad vagy bántó környezetben akkor rohadt nehéz, szinte lehetetlen. Ilyenkor kerülnek sokan az antidepresszáns, nyugtató és pszichológus mókuskerékbe. Néha picit jobb aztán megint rosszabb. ☹