Normális az, hogy nagymamám önzőnek nevez, csak mert megkértem, hogy ne kritizálja az öltözködésem?

Amikor csak odamegyek folyton megjegyzéseket tesz rám. Legjobb esetben "kapok egy ötöst" a kinézetemre, de alapvetően folyton csak kritizál, mindenben megkeresi azt az egy lényegtelen kis pontot, amit lefikázhat. Pl. esküvői vendégként csinos ruha+magas sarkú cipő+frissen festett haj. Szerintem tök jól néztem ki, de beleköt, hogy a hajammal csinálhattam volna valamit (ki volt vasalva "csak"). A legdurvább az, hogy minden egyes alkalommal mikor a saját esküvői képeinket végignézzük vele, az a legfontosabb hozzászólnivalója, hogy milyen "dísztelen" (rosszabb napjain: "szegényes") volt a hajam, "valami még kellett volna bele." (Marlene hullámba volt sütve, és ahhoz egy ezüst csat).

Megkérdeztem, hogy mégis kinek kellene megfelelnem, ha nekem ÍGY JÓ. Az volt a válasz, hogy csak segíteni akar tanácsokkal, hogy hogyan tetszhetnék NEKI meg a férjemnek jobban. Erre mondtam, hogy hol érdekel már, hogy neki tetszek-e, csak magamnak akarok tetszeni, és nagyon sajnálom, ha így valaki nem elégedett velem, de nem izgat túlságosan, a férjem meg amúgy is önmagamért szeret. Erre hozzám vágja, hogy ennyire ÖNZŐ nem lehetek. Na itt megállt a tudományom. Most tényleg önző lennék vagy ő nem teljesen normális? Köszi, aki elolvasta és válaszol.