A szakítás számodra keserű csalódás vagy inkább egy tapasztalat?

Szerintem ez attól függ miért szakít a két fél, hogyan, mit éreznek akkor és ki vet véget a szenvedésnek.

Nem lehet kategorizálni, én egyik szakításomat sem tudnám a másikhoz hasonlítani.

Amikor az én érzelmeim hiánya sodort a szakításhoz, én vetettem véget a kapcsolatunknak, akkor megkönnyebbültem a szakításkor. Nem volt bennem rossz érzés.

Amikor váratlanul szakított velem a szeretett férfi, azt sokkal nehezebben viseltem és bizony a sértettség durva dolgokat képes kihozni az emberből.

Nyilván a legjobb, ha a két ember helyén tudja kezelni a dolgokat és békében tud elválni, de ennek a lélektana azért nem olyan egyszerű.

A bosszúszomjazást viszont abszolút nem értem.

Melyik jobb?

Gyülölettel, meg nem bocsájtással élni?, vagy megbocsájtással, békében a szívedben?

*Mások könnyebben túl teszik magukat

Ezt meg aki mélyen szeretett egyetlen embert is nem tudja elmondani magáról. Maximum nem csinál fesztivált, nem örjöng, hanem él tovább mélyen a szívébe zárva a másik embert. Csendben, nem gyűlöletben.