Szerintetek jogosan undorodom magamtól, amiért visszahúzódó lány létemre úgy viselkedtem részegen, mint valami útszéli?

Nem. Amikor valaki tajtrészegen rámászik a másikra és azt mondja hogy vágyik rá, az egy olyan állati ösztön, ami még akkor ivódott belénk, amikor az őslevesből kimásztunk.

4-5 deci tömény után bármelyik nagymamának szerelmet vallok az utcán, és vagy felpofoznak vagy kiröhögnek. Ettől még senki nem fogja azt hinni, az illető szerelmes abba aki épp rámászott.

Persze mi itt nem láttuk az esetet, nem tudunk az apró részletekről, amik esetleg számíthatnak.. de azalapján amit leírtál, ezt gondolom. Nem ihnném, hogy félreérthető voltál.

Tudod, a lónak is négy lába van... :)

Szerintem minden ember követ el hibákat, a lényeg viszont az, hogy tanulhatunk belőlük.

Az ismerősöd pedig, úgy gondolom, hogy tetszik neked, az alkohol csak bátrabbá tett, hogy el is mond neki.

És hát minden csoda három napig tart. :)

Nem értem azt, hogy jogosan undorodni magunktól. Ez mit jelent?

Ha részegen így viselkedsz, az valószínűleg egy kellemetlen adottság, amivel együtt kell élned. Ettől szerencsére nem leszel józanul undorító. (Mint mondjuk egy beteg ember, vagy egy ápolatlan.)

A leírásod alapján erkölcsileg nem vagy hibáztatható, hogy ittál + nem is tudhattad, hogy ez lesz.

De igen, miért ne találhatnád az akkori, ittas állapotú önmagad undorítónak? Ebben semmi különös nincs.