Ti úgy viselkedtek másokkal, ahogy veletek akarjátok, hogy viselkedjenek?

Én eleinte úgy viselkedem, de ha már többször előfordul ugyan annál a személynél, akkor már nem. Akkor van amikor kiakadok, de mindig, minden esetben a fair-play játék szerint járok el és viselkedem, és a helyes, normális értékrendet betartva. Én szeretek úgy a tükörbe nézni, hogy másnap is ezt meg tudjam tenni. Nekem ez fontos.

Aki meg DIREKT genyó, az úgyis csak magát húzza mindig lefelé...

Úgy viselkedem, ahogy én jónak gondolom.

Ha más bunkó, az az ő baja.

Én nem megyek le az ő szintjére.

Nyilván ha valakivel nem vagyunk egy hullámhosszon ezen a téren, akkor nem leszünk jó barátok, nem fogom keresni a társaságát.

Idegenek, pl. ügyintézés közben meg nem érdekelnek annyira, hogy nagy ügyet csináljak belőle, ha esetleg nem pont úgy szól hozzám, ahogy szeretném.

Nem várhatom el másoktól, hogy úgy viselkedjen, ahogy legalább én, mert lehet túl gyorsan vág valamiben az eszem, és ha ezt az elméletet követné a másik, akkor Ő is elvárná tőlem, hogy én is olyan gyorsan vegyek észre valamit, ahogy Ő (ha abban Ő jobb).

A kölcsönösség a tiszteleten alapul nálam.

Ha a másik syzarik rám, akkor én sem foglalkozok vele a kelleténél többet (kötelező szint békességben való fenntartás), mert a konfliktus létre SEM jötte a leghatékonyabb megoldás. Bólogatok, hajbékolok, elkerül a baj, a kötekedő meg tovább lép a második gyengébbre.

Bizonyos szint alatt meg kitör belőlem az állat, de ez eddigi életem során 2x fordult elő...

A pozitív emberek (akik építő jelleggel vannak jelen a perceimben), meg megérdemlik, hogy a tőlem telhető legjobbat, értékeset, boldogat kapják.