Miért nincs lelkiismeretem?

Talán elsőre nem érthető a kérdés de az van, hogy arra ébredtem, hogy most más valaki vagyok mint 16-18 évesen. Ez a 27 éves pasas valaki más. Mindig sok düh volt bennem, de még meg maradt. És befolyásol. Tevékenyen hozzá tudok járulni mások szomorúságához, és nem szégyellem hanem élvezem. És ettől kicsit megijedtem, azt mindig is tudtam, hogy mogorva vagyok sőt tudok másokat a modormmal beszédemmel is "bántani". De azt vettem észre, hogy vannak akiket annyira utálok, hogy akár teszek is érte, hogy legalább egy kicsit gyötrődjenek. Nehéz elmondani, mi az, hogy nincs miatta lelkiismeret furdalásom - de szinte természetesnek tűnik némely lépés. És képtelen vagyok sajnálni, sőt rettenetesen jól szórakozok rajta.

Mit kellene tennem? Valami baj van velem? Végülis nem ártok magamnak, de nem értem a helyzetemet.