Miért olyan érzékenyek az emberek? Miért kell mindenkit sajnálni?
Az emberi hülyeség legmagasabb fokán, a figyelmetlenség borotvaéles pengéjén megtörténik a baleset: Valaki megkísérel átrohanni a vonat előtt, mert azt hiszi gyorsabb, és ő amúgy is túl fontos ember, hogy várjon. Sajnos azonban téved önmaga atletikus képességeivel kapcsolatban és ízekre szedi a mozdony.
Nem pontosan így nézett ki a hír, melyet társaságunk hallgatott, de nem akartam konkrétumot írni, mert a végén még valakinek személyes lesz. A lényeg, hogy a tag, aki tragikus körülmények között elhalálozott, saját iszonyatos, kiábrándító hülyeségének áldozata, és eme jó tulajdonságának köszönhetően magán kívül több másik embert is veszélybe sodort.
Amikor hírt meghallgattam és kiértékeltem, a reakcióm tömör volt és egyszerű, valamint elég sokszor elsütött, de tökéletesen helytálló: "a természetes szelekció"
Erre kaptam is a hideg zuhanyt. A társaság hangulata a mélybe zuhant, a következő három percben pedig megkaptam jelzőként az érzéketlenség összes létező szinonimáját. Tulajdonképpen úgy éreztem magam, mint valami elmebeteg, aki tényleg rosszat mondott. Mármint valami nagyon komolyan rosszat. Már rengetegszer megfigyeltem, hogy sok ember valami érthetetlen szinten érzékeny, retteg a vértől, kerüli a halált, mint beszédtémát, és beleborzong bármibe, ami ezekkel kapcsolatos.
Itt jó eséllyel találok beszélgetőpartnert mindkét táborból, szívesen meghallgatnék egy-két érvet.
Köszönöm!
válasza:Szerintem hagyjuk ezt, nem fogunk szót érteni. Jó dolgokat írsz, de a kérdéshez semmi közük.
Természetesen fiktív, vonatos figuránkat is megsiratják majd a szerettei. De se én, se a társaság többi tagja nem tartozunk ebbe a körbe.
Egészen máshogy nézne ki a dolog, ha csupán a szeretekkel való együttérzést fejeznék ki az emberek, de senki sem őket sajnálja, nem ők a "szegények". Hanem a halott.
- Szegény, szomszéd Margó néni tegnap a lakásában összeesett, és elhunyt.
- Ó, ez szörnyű. Nem akarom elhinni.
A szintén fiktív Margó néni gyors, természetes módon távozott. Az unokák, és a közvetlen utódiak biztosan megsiratják majd, hiszen szerették. Sajnálat illeti őket, mert ez fájdalom számukra. De Margó néninek már nem fáj semmi.
válasza: válasza:Ezt jól mondod, a halottnak már nem fáj semmi.Ha eddig nem vetted volna észre, nemcsak a balesetek áldozatairól van szó, hanem a te hozzáállásodról is.Kicsit felsőbbrendű, ugyanakkor minden alázatot nélkülöző kijelentés az hogy mindez természetes szelekció.
1: egy balesetben elhunyni nem természetes hanem tragikus és ostoba dolog leginkább
2:Ha nem vetted volna észre, nem állatok vagyunk, hanem emberek.Eléggé a 21. században.
Igen látom hogy nem vagy híján fekete humornak csak épp ez egy kicsit "sok a jóból"
#14 Csupán ösztönből félek tőle, mint minden normális ember, de annál jobban nem. Értékelem, hogy próbálsz a fejembe látni, de felesleges erőlködnöd. Nem olvashatsz a másik gondolataiban, úgy, hogy még csak a szemébe se nézel, és ezzel a feltételezéssel egyenesen megsértesz.
Nem hiszek a különböző túlvilágokban, a lélekben, meg az egyéb marhaságokban. Ebből kifolyólag úgy tekintek halálra, mint a gondolkodásom és érzékelésem teljes megszűnésére.. amit persze el akarok kerülni, mert az ösztöneim ezt diktálják. Ilyen egyszerű .. De a fent tárgyalt dolgoknak ehhez köze sem volt.
#15 Nem akartam indulatokat kiváltani senkiből, kérlek nyugodj meg. Azt hittem, itt választ kapok arra, hogy miért éreznek az emberek szomorúságot olyan társaik halála miatt, akit aztán soha nem fognak hiányolni, például azért, mert egyszerűen nem ismerik.
Eddig nem sok sikert értem el a botrányos példáimmal, de azért még egyszer megpróbálom.
Meghal egy barátom. Le vagyok sújtva, mert szerettem azt a barátot. Hiányozni fog.
Meghal egy barátom barátja. A barátom ezért hasonlóképp szomorú. Én szeretem a barátomat, szóval támogatom, segítem és részvétet nyilvánítok. De az ő barátját sosem ismertem, így nem fog hiányozni.
Nem akarok vitát gerjeszteni, ha tényleg ilyen rémes ez a hozzáállás, szóljatok és nem hangoztatom többé. De nem vagyok rossz ember, és ha valaki ezt állítja, kikérem magamnak. Sokkal többet voltam más emberek segítségére, mint valamennyi "sajnálkozó". Ugyebár sajnálattal nem lakik jól senki...
válasza:Ez így már érthető!!
Én is így vagyok vele, akit nem ismertem annak a halála max olyan szinten szomorít el hogy ha értelmetlen halált hal de épp ezért nem szoktam nézni a híreket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!