Miért olyan érzékenyek az emberek? Miért kell mindenkit sajnálni?
Az emberi hülyeség legmagasabb fokán, a figyelmetlenség borotvaéles pengéjén megtörténik a baleset: Valaki megkísérel átrohanni a vonat előtt, mert azt hiszi gyorsabb, és ő amúgy is túl fontos ember, hogy várjon. Sajnos azonban téved önmaga atletikus képességeivel kapcsolatban és ízekre szedi a mozdony.
Nem pontosan így nézett ki a hír, melyet társaságunk hallgatott, de nem akartam konkrétumot írni, mert a végén még valakinek személyes lesz. A lényeg, hogy a tag, aki tragikus körülmények között elhalálozott, saját iszonyatos, kiábrándító hülyeségének áldozata, és eme jó tulajdonságának köszönhetően magán kívül több másik embert is veszélybe sodort.
Amikor hírt meghallgattam és kiértékeltem, a reakcióm tömör volt és egyszerű, valamint elég sokszor elsütött, de tökéletesen helytálló: "a természetes szelekció"
Erre kaptam is a hideg zuhanyt. A társaság hangulata a mélybe zuhant, a következő három percben pedig megkaptam jelzőként az érzéketlenség összes létező szinonimáját. Tulajdonképpen úgy éreztem magam, mint valami elmebeteg, aki tényleg rosszat mondott. Mármint valami nagyon komolyan rosszat. Már rengetegszer megfigyeltem, hogy sok ember valami érthetetlen szinten érzékeny, retteg a vértől, kerüli a halált, mint beszédtémát, és beleborzong bármibe, ami ezekkel kapcsolatos.
Itt jó eséllyel találok beszélgetőpartnert mindkét táborból, szívesen meghallgatnék egy-két érvet.
Köszönöm!
Mindenki hibázik, te is. Előfordulhat, hogy te is rosszul méred fel a terepet, és majd egyszer félbevágva fekszel egy vonat alatt. BÁRKIVEL megeshet, akkor is, ha az illető egyébként egy értelmes és körültekintő. És ki tudja, kije volt neki - szülei, felesége, stb.; ki tudja, hány gyerek maradt árván utána.
Könnyű azt mondani, hogy "természetes szelekció", de ez nyilvánvalóan nem az; a legjobbat, a legélelmesebbet, a legkitartóbbat is érheti (és sokszor éri is) baleset, miközben az úgymond "legkevésbé életrevaló" is elélhet évekig a mai társadalmi viszonyok közt.
Bocsánat, rosszul fogalmaztam. Nem azt mondom, hogy megérdemelte, csak azt nem értem, hogy miért kell ilyen hevesen sajnálni, amikor semmi közünk hozzá?
Továbbá miért kell lehurrogni a fekete humort?
Így járt, az ilyeneket én sem sajnálom, csak a mozdnyvezetőt, aki más fxsága miatt járhat ki tudja meddig pszichológsuhoz és lehet, hogy más fxsága a munkájába kerül.
Meg az utasokat, akik egy idióta miatt késnek el ki tudja, milyen fontos helyről.
Én kizárólag halottakról beszéltem!
Természetesen sajnálok minden olyan embert, akinek bármilyen okból szenvednie kell az életben. Mi több, amennyire módomban áll, segíteni is szoktam rajtuk.
Ám ha meghalok, én nem fogom elvárni senkitől, hogy sírjon utánam. Az élet megy tovább, én pedig már nem érzem a hiányát. Érted?
#6 Szó sincs örömlelésről, szimplán magáról a nagybetűs halálról.
- majd ha egyszer meghalok...
- Jaj, ne is mondj ilyen!
Ismerős?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!