Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Normális dolog ez, vagy...

Normális dolog ez, vagy megvetendő?

Figyelt kérdés
Irigykedek azokra, akiknél látom, hogy a szüleik, a családjuk mindenben mellettük állnak, támogatják, segítik őket a céljaik elérésében, miközben engem az én családom gátolt, hátráltatott, visszafogott, ami miatt sokkal nehezebb a dolgom, mint nekik, és rengeteg számomra jó dologból kimaradtam vagy csak lassabban, később jutok el oda.
2018. júl. 10. 07:09
 1/6 anonim válasza:
Normális egy részről, mert emberi tulajdonság, hogy mindig mindenki a jobbat szeretné. Azt viszont tudnod kell, hogy azok akiket nem támogatnak túlságosan sokkal önállóbbak és strapabíróbbak lesznek (vagy már azok) mint akiknek a problémáira vagy vágyaira azonnal ugrik a rokonság és az ismerősök. ;)
2018. júl. 10. 07:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Az irigység az önző emberi természet egy alapvető tulajdonsága, kiben jobban kiben kevésbé mutatkozik meg. Tenni kell ellene mindenképp, ha érzed, hogy elhatalmasodik feletted. Én is éreztem hasonlót korábban, és még mostanában is visszacsap, de már mérföldekkel jobb a helyzet, hisz tudok őszintén örülni a mások sikerének, boldogságának.El kell fogadnom, hogy bizonyos dolgokon változtatni nem tudok, azzal pedig csak önmagam mérgezem, ha megtűröm az irigységet.
2018. júl. 10. 07:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
Önálló vagyok, eltartom magam, de sokszor érzem magam egyedül, nem magányosan, mert vannak barátaim, de nincsenek meg azok a kötődések, és az a felszabadultság, mint ezeknél az embereknél, akik megkapták azt a támogató közeget. Látom, hogy mi mindenük megvan, mi mindent kapnak készen, itt egy élmény, ott egy utazás, sokkal otthonosabban mozognak a többi ember között, mert megszokták, nekik az a természetes, hogy ez olyan könnyedén megy, nekem meg folyton a sarkamban voltak a szüleim nagyon sokáig, még felnőttként is, nagyon nehéz volt "levakarni" őket, hogy hagyjanak élni, mindezért, amit azok a szerencsésebbek megkaptak, én vért izzadtam.
2018. júl. 10. 09:19
 4/6 anonim ***** válasza:
Én bántalmazó családban nőttem fel, napi szintű fizikai és lelki bántalmazásnak voltam kitéve, de már nem vagyok irigy azokra, akiknek megadatott a támogató, jó család. Ezt az irigységet, ami nem tagadom, sokáig bennem volt, átfordítottam motivációba, most pedig külön büszkeség számomra az, hogy minden, amit elértem (ami nem kevés) azt önerőből értem el. Fantasztikus emberi kapcsolatokra sikerült szert tennem és egészségesen, bizalmasan kötődöm a traumáim ellenére is, de ehhez több év terápia (köztük a legfontosabb az önismereti terápia) kellett. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy évekig keményen küzdenem kellett, hogy idáig jussak, lentről szép nyerni :)
2018. júl. 10. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Szerintem ezt rosszul látod. Minden emberben van gátlás, frusztráció, akkor is, ha ezt kifelé nem mutatja. Mindenkiben fogalmazódnak meg kérdések, van bennünk irigység. Ez teljesen természetes. Ritka, ha valaki annyira elvakult az egójától, hogy ezt ne lássa be.

Szerető, kerek családban nőttek fel. Mindig hagyták, hogy meghozzam a saját döntéseimet, persze a helyes irányba történő terelgetéssel. Van párom, vannak barátaim, jó munkahelyem átlagon felüli fizetéssel, mégsem érzem magam kereknek és talán soha nem is fogom teljesen. Egyszerűen az életre neveltek, arra, hogy törekedjek, menjek előre, ne hagyjam annyiba az álmaimat. Legyek határozott, legyen véleményem az élet dolgairól, amit tudjak jókor, jó helyen tálalni. Én azt gondolom baromi jó alapokat kaptam ahhoz, hogy sikeres legyek. Ezek viszont tanulható dolgok, tehát semmivel sincs lemaradva az, aki nem ezt hozta otthonról.

Amiről te beszélsz, annak csak töredéke jön zsigerből, avagy neveltetésből. Mind tanult, felvett dolog.


Ezt úgy tudnám jellemezni, mint magamat nőként a műszaki világban. A nagy sunyi vigyorok, az árulkodó tekintetek... "TE nőként? Ebben a beosztásban?". Nem egy van még a mai világban is, még is neki kell gyürkőzni és be kell bizonyítani, hogy van keresnivalód a helyeden. Dupla köröket futok, míg a férfi kollégáim egy helyben ülnek ugyanazért az "elismerésért". Mégsem bánom, hisz az egyéni fejlődésemet szolgálja mindez. Avagy, ami nem öl meg, az megerősít.

Ha minimális hátránnyal is indultál, simán behozható és inkább ezen dolgozz, minthogy az irigységre pazarold az idődet. :)

2018. júl. 10. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

"Legyek határozott, legyen véleményem az élet dolgairól, amit tudjak jókor, jó helyen tálalni. Én azt gondolom baromi jó alapokat kaptam ahhoz, hogy sikeres legyek." - Na, én ezt egyáltalán nem kaptam meg. Nekem folyton a sarkamban voltak, folyton csak a hibáim voltak kiemelve, folyton azt kaptam, hogy semmire nem vagyok képes, meg élhetetlen vagyok, meg jó leszek én utcaseprőnek... stb. Gyerekkori barátaim gyakorlatilag nincsenek is, mert ez "ciki" volt, hogy ennyire rám telepedtek a szüleim, hogy nem engedtek sehova, meg hogy mindenhova jöttek utánam.

Felnőttként mikor lakást vásároltam, egyből: "újítsam fel, adjam el, bizniszeljek vele, de maradjak a szüleim lakásában" 30 fölött is...

Nincs párom, két kapcsolatom volt, az első nem tudott megmaradni egy kapcsolatban hosszú távon, a másodikat a családom zavarta, hogy ilyenek.

És látom azokat, akik mögött ott a támogató háttér a szerető család, nem próbálják visszarántani őket, nem zavarnak be a párkapcsolatukba, hagyják őket élni, kibontakozni...

2018. júl. 10. 13:49

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!