Normális dolog ez, vagy megvetendő?
Szerintem ezt rosszul látod. Minden emberben van gátlás, frusztráció, akkor is, ha ezt kifelé nem mutatja. Mindenkiben fogalmazódnak meg kérdések, van bennünk irigység. Ez teljesen természetes. Ritka, ha valaki annyira elvakult az egójától, hogy ezt ne lássa be.
Szerető, kerek családban nőttek fel. Mindig hagyták, hogy meghozzam a saját döntéseimet, persze a helyes irányba történő terelgetéssel. Van párom, vannak barátaim, jó munkahelyem átlagon felüli fizetéssel, mégsem érzem magam kereknek és talán soha nem is fogom teljesen. Egyszerűen az életre neveltek, arra, hogy törekedjek, menjek előre, ne hagyjam annyiba az álmaimat. Legyek határozott, legyen véleményem az élet dolgairól, amit tudjak jókor, jó helyen tálalni. Én azt gondolom baromi jó alapokat kaptam ahhoz, hogy sikeres legyek. Ezek viszont tanulható dolgok, tehát semmivel sincs lemaradva az, aki nem ezt hozta otthonról.
Amiről te beszélsz, annak csak töredéke jön zsigerből, avagy neveltetésből. Mind tanult, felvett dolog.
Ezt úgy tudnám jellemezni, mint magamat nőként a műszaki világban. A nagy sunyi vigyorok, az árulkodó tekintetek... "TE nőként? Ebben a beosztásban?". Nem egy van még a mai világban is, még is neki kell gyürkőzni és be kell bizonyítani, hogy van keresnivalód a helyeden. Dupla köröket futok, míg a férfi kollégáim egy helyben ülnek ugyanazért az "elismerésért". Mégsem bánom, hisz az egyéni fejlődésemet szolgálja mindez. Avagy, ami nem öl meg, az megerősít.
Ha minimális hátránnyal is indultál, simán behozható és inkább ezen dolgozz, minthogy az irigységre pazarold az idődet. :)
"Legyek határozott, legyen véleményem az élet dolgairól, amit tudjak jókor, jó helyen tálalni. Én azt gondolom baromi jó alapokat kaptam ahhoz, hogy sikeres legyek." - Na, én ezt egyáltalán nem kaptam meg. Nekem folyton a sarkamban voltak, folyton csak a hibáim voltak kiemelve, folyton azt kaptam, hogy semmire nem vagyok képes, meg élhetetlen vagyok, meg jó leszek én utcaseprőnek... stb. Gyerekkori barátaim gyakorlatilag nincsenek is, mert ez "ciki" volt, hogy ennyire rám telepedtek a szüleim, hogy nem engedtek sehova, meg hogy mindenhova jöttek utánam.
Felnőttként mikor lakást vásároltam, egyből: "újítsam fel, adjam el, bizniszeljek vele, de maradjak a szüleim lakásában" 30 fölött is...
Nincs párom, két kapcsolatom volt, az első nem tudott megmaradni egy kapcsolatban hosszú távon, a másodikat a családom zavarta, hogy ilyenek.
És látom azokat, akik mögött ott a támogató háttér a szerető család, nem próbálják visszarántani őket, nem zavarnak be a párkapcsolatukba, hagyják őket élni, kibontakozni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!