Miért nem képesek az emberek objektíven dönteni?
Annyi embert látok magam körül, akit semmi más nem motivál, csak, hogy kielégítse a vágyait. Igyon, cigizzen, egyen, dugjon, gyereket vállaljon, szórakozzon. Ezzel nem is lenne semmi baj (hiszen emberek vagyunk), ha nem ezek a személyek panaszkodnának mindig a leghangosabban. Nekik mindig van valami bajuk. Elhagyta a barátnőjük, kevés a fizetésük, stb...
Annyi bajt meg lehetne előzni azzal, ha az emberek néha gondolkodnának, és nem csak azt tennék, ami "a szivükből jön".
Nem azt mondom, hogy én sosem hibázom, de ha valami baj van sosem szoktam másra mutogatni, hanem mindig magamba nézek, hogy én mit csinálok rosszul. Nem rögtön a kormányt, a szomszédot, a munkatársamat hibáztatom. Mikor fogják végre mások is megérteni, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért?
A napokban láttam a híradóban, hogy amikor kilakoltattak egy embert, hogy szidta a bankot, a rendőröket (akik rátörték az ajtót), a kormányt, amiért senki nem segít neki. Ezek az emberek miért nem értik meg, hogy ha rosszul döntenek, akkor annak rossz lesz az eredménye?
Rossz döntés=rossz következmény
Jó döntés=jó következmény
Tudom, hogy van amikor az embert átverik, de pontosan ezért kell tanulni, utánanézni a dolgoknak, mérlegelni döntés előtt, hogy ennek a kockázatát csökkentsük.
Engedjetek meg még egy nagyon szemléletes példát:
A gimnáziumban volt egy osztálytársam, aki egy év után úgy döntött, hogy ő nem szeretne tovább tanulni, "mert neki itt uncsi", meg "ő nem akar szenvedni a matekkal, meg ilyen hülyeségekkel". Teljesen átlagos családból származott, lett volna lehetősége a továbbtanulásra, egy jó életre. Valahogy elintézte a szüleinél, hogy ő a gimnázium után nem akar már majd tanulni. Többen is mondták neki, hogy ez így nem jó, ezzel nagyon rosszul fog járni.
A mai napokban hallottam felőle, néhány osztálytársam találkozott vele. Végig panaszkodott, hogy "Itt vagyok két gyerekkel, az apjuk elhagyott, és egy áruházban takarítok nettó kevésért" (a nő emellé még cigizik, és iszik is...).
Ez csak egy tipikus eset a sok közül. Képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire "állat". Már bocsánat. Csak megy az érzelmei után, nyomorba dönti az amúgy átlagos életét, majd ezek közé a körülmények közé szül két gyereket...
Sokszor megkaptam már, hogy "néha élhetnék is", meg "ne legyek mindig ilyen rideg".
Én is élek szociális életet, vannak barátaim, de mindig megkapom, hogy nem vagyok képes úgy érezni, mint mások. Hát elnézve "másokat", talán ez nem is annyira nagy baj...
Miért ennyire sok az "érzelmi állat"?
Ti mit gondoltok róluk?
Ismertek ilyeneket?
válasza:hogy a kérdésre válaszoljak: azért nem tudunk objektíven dönteni, mert nem vagyunk robotok. Emocionális lények vagyunk. ki jobban, ki kevésbé, de minden döntésbe beleszól valamilyen szinten az érzelem.
Az a gond, hogy "Rossz döntés=rossz következmény, Jó döntés=jó következmény" felvetésed sok esetben nem állja meg a helyét.
Köszi a választ.
Igazad van.
Az, hogy a felvetésem nem mindig állja meg a helyét, ez természetes, ezért is írtam ezt utána:
"Tudom, hogy van amikor az embert átverik, de pontosan ezért kell tanulni, utánanézni a dolgoknak, mérlegelni döntés előtt, hogy ennek a kockázatát csökkentsük."
Az igaz, hogy nem vagyunk robotok, ezért döntünk érzelmek alapján, ez szintén természetes.
De azt képtelen vagyok megérteni, hogy valaki egész életén át csak érzelmes döntéseket hoz, majd amikor szembesül a rossz következményekkel (amelyek ellen ő semmit sem tett), akkor meg csak mutogat. Számomra ez nem fér bele a "normális" kategóriába.
válasza:Valljuk be, az emberek többsége buta és önző. Az objektív szemlélethez pedig az kell, hogy ezektől az aktuális helyzetben mentes legyen az illető. Épp ezért értékesek sok szakmában azok, akik objektíven képesek dönteni.
Szerintem elég objektíven tudok a legtöbb témában dönteni. Nem vagyok zseni, csak átlátom a helyzeteket, ebben vagyok jó. A környezetemből rengetegen kérnek tőlem tanácsot különböző témákban, amit aztán alig páran fogadnak meg és végül mindig igazam lesz. Azt látom, hogy a többséget nem is érdekli az, ami nem a saját kis fejében van és mindig mást szeret hibáztatni. Tök jó példa erre a gyk társkeresési kategóriája.
Hármas:
A szivemből szóltál. Mint ha magamat hallottam volna.
válasza:Kezdjük ott, hogy nincs rossz/jó döntés/következmény.
Ok és okozat, döntés és következmény van. A többi nézőpont kérdése. Amit írtál eset abban nem a döntés a "rossz" hanem a felelősségvállalás, a felelősség másra [nyilván valami megfoghatatlanra] tolása.
26F
Igen, megengedtem magamnak azt a luxust/kényelmet, hogy általánosítottam.
Ha az embernek nincsen életcélja, és nem tanul, nem fektet be a jövőjébe, akkor szerintem ez vitathatatlan, hogy ez egy rossz döntés, aminek meg lesz a méltó eredménye.
És mind ezt miért? Azért, mert ez a kényelmes. Sokszor tényleg olyan jó lenne csak egy napig nem csinálni a sok munkát, a felelősség vállalást. Ezzel nincsen is baj. A kérdésem az, hogy miért tesz valaki így életvitelszerűen?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!