Kulturális különbségek csak? Nagyon rosszul jön ki néha a lépés egy szicíliai barátommal.

Sziasztok!

Van egy nagyon kedves szicílai barátom, akivel alapvetően nagyon jóban vagyok, de néha egyszerűen ,,túl sok". Például egy alkalommal, mikor már 50. alkalommal írta le (és nagyon kedves, nagyon aranyos, de néha nem tudok neki megfelelően reagálni arra, amit ír), hogy mennyire különleges vagyok, azt írtam vissza, hogy szerintem mindenki különleges, tényleg.

Erre válaszul írt egy igen hosszú kisregényt arról, mennyire megbántotta ez, mert úgy érzi, én meghazudtolom (!) azzal, szinte igaztalanná tettem a szavait azzal, amit erre mondtam, mintha nem lenne igaz(ezt szó szerint írta)... Nem volt semmi ilyesmi szándékom, nincs túl nagy önbizalmam, de nem értem, miért jött le neki így.

Nagyon sok olyan dolog van, ahol különbözik a személyiségünk, beszélgetési szokásaink: például egyszer vicceskedve küldött egy képet a nagyujjáról, hogy azt ő hogy nevezte el, majd megkérdezte, hogy az enyémnek is van-e neve...tőlem ez egy picit idegen, mikor visszaírtam neki egy mosolygós smiley-val, hogy az enyémnek nincs, akkor is megsértődött.

Most azon akadt ki rettenetesen, hogy nem beszélgettem vele hosszasan az utóbbi két napban, nem írtam addig neki, miután tegnap délután érettségiztem (megjegyzem, egyik barátommal sem nagyon beszéltem azóta, a sok hajnali 4-ig való tanulástól rendkívül fáradt voltam, gyakorlatilag egész nap aludtam a vizsgázást követően. )

Mondtam neki, hogy tényleg semelyik barátommal sem beszélgettem azóta, de iszonyatosan ki van akadva. Pedig én nem szoktam megsértődni azon, mikor például olyanokat közöl velem, hogy a fenekemmel álmodott (nem viccelek), és hogy mekkora kár, hogy sosem láthat majd fürdőruhában...

Mit tudok tenni? Mindig megmondja nyíltan, ha valami nem esik jól neki, ezzel nincs baj, de néha olyan dolgokon akad fenn, ami számomra, és a környezetem számára teljesen normális...