Kulturális különbségek csak? Nagyon rosszul jön ki néha a lépés egy szicíliai barátommal.
Sziasztok!
Van egy nagyon kedves szicílai barátom, akivel alapvetően nagyon jóban vagyok, de néha egyszerűen ,,túl sok". Például egy alkalommal, mikor már 50. alkalommal írta le (és nagyon kedves, nagyon aranyos, de néha nem tudok neki megfelelően reagálni arra, amit ír), hogy mennyire különleges vagyok, azt írtam vissza, hogy szerintem mindenki különleges, tényleg.
Erre válaszul írt egy igen hosszú kisregényt arról, mennyire megbántotta ez, mert úgy érzi, én meghazudtolom (!) azzal, szinte igaztalanná tettem a szavait azzal, amit erre mondtam, mintha nem lenne igaz(ezt szó szerint írta)... Nem volt semmi ilyesmi szándékom, nincs túl nagy önbizalmam, de nem értem, miért jött le neki így.
Nagyon sok olyan dolog van, ahol különbözik a személyiségünk, beszélgetési szokásaink: például egyszer vicceskedve küldött egy képet a nagyujjáról, hogy azt ő hogy nevezte el, majd megkérdezte, hogy az enyémnek is van-e neve...tőlem ez egy picit idegen, mikor visszaírtam neki egy mosolygós smiley-val, hogy az enyémnek nincs, akkor is megsértődött.
Most azon akadt ki rettenetesen, hogy nem beszélgettem vele hosszasan az utóbbi két napban, nem írtam addig neki, miután tegnap délután érettségiztem (megjegyzem, egyik barátommal sem nagyon beszéltem azóta, a sok hajnali 4-ig való tanulástól rendkívül fáradt voltam, gyakorlatilag egész nap aludtam a vizsgázást követően. )
Mondtam neki, hogy tényleg semelyik barátommal sem beszélgettem azóta, de iszonyatosan ki van akadva. Pedig én nem szoktam megsértődni azon, mikor például olyanokat közöl velem, hogy a fenekemmel álmodott (nem viccelek), és hogy mekkora kár, hogy sosem láthat majd fürdőruhában...
Mit tudok tenni? Mindig megmondja nyíltan, ha valami nem esik jól neki, ezzel nincs baj, de néha olyan dolgokon akad fenn, ami számomra, és a környezetem számára teljesen normális...
Nekem is volt egy hasonló barátnőm, csak épp Tiszafüredről. :D
Nem hiszem, hogy kulturális különbségekről lenne szó, ő egyszerűen ilyen személyiség.
De most érettségi után tényleg kidőltem egész délután, illetve a mai nap is, senkivel sem beszéltem, még a testvéremet sem hívtam fel, amit mindennap megteszek, Édesanyámék mondták el neki is az eredményeim...Nagyon rosszul esik, hogy azon akadt fenn, hogy nem beszéltem vele végig ezek után az egész délutánt, és hogy még nem írtam neki azóta(most írt nekem este).
Valahogy úgy érzem, ha ő ezeket elvárja tőlem, akkor ő is idomulhatna egy kicsit hozzám.
Nem tudom, magányos-e tényleg, annyi történt ma, hogy gratulált egy mondattal, majd utána rámöntötte mindezt :( És közben mindezt úgy, hogy én toleráltam az olyan, nekem furcsának számító vicceit, mint mikor megkérdeztem, mit csinál, és ez volt a válasz:
,,hm, egy nagyon kedves, szép, magyar lánnyal beszélgetek...nem is tudom, ismered"?
majd miután visszaküldtem neki erre egy kedves üzenetet, amin viszont látszott, hogy ez nekem idegen picit, tovább húzta azzal ,hogy bele kellett volna állnom és tettetni magam ,hogy nem tudom, miről beszél, mert akkor még tovább bókolhatott volna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!