Szerintetek miert nem jelent manapsag sokaknak semmit se a hazassag?

"Mert az emberek önmagukat fogják szeretni meg a pénzt, dicsekvők lesznek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, nem lesz bennük szeretet, nem lesznek készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók lesznek, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem fogják szeretni, árulók lesznek, keményfejűek, büszkék, inkább az élvezeteket fogják szeretni, semmint Istent, és látszólag istenfélők lesznek, de valójában nem úgy élnek. Az ilyen emberektől fordulj el."

Pontosan ez lett megírva az időnkre egy 2000 éves könyvben.

Nincsenek állandóssághoz szokva.

Peldak

Megszuletunk es tulnyomoreszt eleve a szülők is cserélődnek, az első kötődesi zavarok meg is jelennek. Az egyed alkalmazkodik ahhoz hogy elengedjen váltson.

Változo környezet, vagy teso jön vagy költöznek, stb, nincs fix hely, a sajat szobáját, anyját is osztja tesoval, nem alakul ki helykötöttségérzés sem.

Szocializodas ugyanez. Bolcsi ovi altalanos iskola gimi, barátok szerelmek jönnek mennek, az egyed teljesen belejott a folyamatos változo életébe, igenyli is, különben ellaposodik a párkapcsolata is.

Alapvetően az emberiség poligám. (Kivéve a kapcsolatfüggőket, de azok lelki sérültek)a házasság intézménye es a monogámia rendszer talán csak arra lehetett régen hivatott hogy kisebb törzsekben élve redukálja a vérfertőzés esélyeit es azzal a kihalást (mert gyogyosok nem sokáig életképesek)

Szoval az emberiség találta ki a házasságot ami egyáltalán nem biztos hogy természetszeru. Lasd állatvilág. 10 tyuk, 1 kakas.

Hogy isten miért pártolja es szankcionálja a házasságot ill házasságtörest, jo kérdés. Történetesen neki sincs felesége, a fia sem házasságbol a fia, mivel nem házas. Nem is értem az egészet.

Ezért nem fogok soha összeházasodni a párommal. Van valami szép abban, hogy bármikor, de tényleg bármikor minden bonyodalom nélkül elhagyhatna, mégis marad. Ha meg egyszer "kiszeret" belőlem, vagy én belőle (amire szerintem úgy 80% esély van, ha nem vagyunk idealisták), akkor jobb lesz az nekem, vagy a másiknak, hogy egy hosszú válóper során osztjuk fel a közös vagyont, rengeteg veszekedés, egymás megsebzése árán?

A helyzet az, hogy a házasság régen is egy vagyonközösséget, szerződést jelentett. Elég gyakran volt régen is megcsalás, talán több is, mint ma, mert csak az alsóbb rétegek házasodtak érzelmi alapon (illetve ők se. Nagymamám állítja, hogy a faluban élő idős párok nagy része azért házasodott össze, mert nem bírtak magukkal a szénakazal mögött, aztán muszáj volt elvenni az esetleg már megtermékenyült lányt, ha nem becsületből, akkor azért, mert a lány apja megjelent a kaszával), de egyébként vagyon házasodott vagyonnal.

#13 Te nagyon naiv vagy. Együttélésnél ugyanúgy van közösen szerzett vagyon meg osztozkodás is a szétválás után. Meg bonyodalom is. Láttam az egyik ismerősömnél, hogy ment ez. Alig tudta kitenni a saját (!) lakásából az élettársát, mikor szétmentek.

A házasságban éppen az a szép, hogy nem megy ki-ki a feje után, ha problémák adódnak, hanem együtt megoldják őket. Mármint egy normális házasságban, amit a felek komolyan vesznek.

#16. Ismerem a párom, hidd el, vagyunk annyira kulturáltak, hogy a bútorok nem lesznek kettéfűrészelve. De hiába koptatom a szám, ha valakinek elképzelhetetlen, hogy ne az indulatai után menjen ilyen helyzetben.

Egyébként felőlem vihetné a bútorokat, ha szétmegyünk. A franc akarna minden nap arra emlékezni, hogy "igen, azon a széken itta a kávéját, az volt a kedvenc kispárnája, meg ott a tévénéző fotelben már süppedést ült".