Mért ilyen gyengék manapság az emberi kapcsolatok?

Ez egy jó kérdés.

Választ nem tudok.

Kifejtenéd a tapasztalatod?

Még nem győzött meg senki arról, hogy a családi berendezkedés bármiféle előnnyel bírna a szimpla nem összeköltözésen alapuló kapcsolathoz képest.

Van egy házam, életvitelem, szeszélyeim. Ha családot alapítok, akkor vállalom, hogy ezeken mind változtatok és alkalmazkodom a másik szeszélyeihez, szokásaihoz. Ő is alkalmazkodik, végül senki sem kapja azt, amit akar.

Így itthon én mondom meg, mi legyen.

A pénzemet úgy osztom be, ahogy kívánom a kötelezettségeknek és szükségleteknek megfelelően. Ha valaki beköltözik akkor dupla a pénz, viszont beleszólhat abba, mire is menjen el a KÖZÖS. Ha pedig a célok nem mindig azonosak, ebből gond van és azon kapja magát az ember, hogy a saját házában nem vehet azt, amit akar a saját fizetéséből, bűntudata van, mert másra kellene.

Ott a gyerektéma is. Amint megfogant, a férfi reprodukciós jogainak vége. Az általános vélekedés az, hogy az anya a legfontosabb (legalábbis az elején) és az apa inkább a pénzt hozza. Miért érné ez meg egy férfinak? Hogy onnantól az erőforrások a gyerekre mennek el? Hogy mindent meg kell szervezni egy kétórás randihoz is? Hogy válás esetén kéthetente láthatom a gyereket, aki után fizethetek is? Hogyan éri ez meg?

Tökéletesen megfelel nekem az, hogy átjön a párom, elvagyunk, mászkálunk, hazamegyünk. Se pénzügyi stressz, se szétdobált női holmik a házamban, se gyerek aki majd 15 év múlva elmondja gyakorin, mennyire utál minket.

Szerintem leírtam. A család ma nem adja meg azt az előnyt, ami ellensúlyozza a hátrányokat. Inkább csak áldozat áldozat után, hogy kinevelj egy gyereket és abból vagy lesz valami, vagy nem.

Úgy még csak-csak, ha nincs semmid és nulláról indulsz a pároddal, ha viszont már kialakult az anyagi függetlenséged és az életviteled, karriered, a család kifejezett hátrány.

Az 1990-es években rengeteg válás, munkanélküliség, kezeletlen problémák, ezekből adódóan betegségek keletkeztek az embereknél, azok kapcsolataiban. Ezt látta az akkori gyerekek, akik mára felnőttek. Ebből adódóan nem alakult ki olyan minta, ami arra ösztökélné őket, hogy mentsék meg a kapcsolataikat, hanem inkább legyen vége, mert "van mááásik" alapon nem kell foglalkozni egymással. Eközben a net, az egyéb kütyük, az autók, az aljzószerek hatására felgyorsult minden és mindeki. Így termeljük ki szépen a neurotikus embereket, utódokat és ezért gyengék a kapcsolatok.

Lenne megoldás a problémákra, de mivel befigyel a személyiségi jog, a "mindenki hibás, de én nem" hozzáállás, így nehéz pozitv eredményt felmutatni.