Szegénységben élő sokgyerekes családok?

Ismerek pár családot, ahol sok gyerek született, és sajnos szegénységben élnek.

Gyakorlatilag a helyzetük jórészt annak köszönhető, hogy túl fiatalon és túl sok gyereket vállaltak.

Konkrét példa egy család, hol 4 gyerek született, nem is egy apától ráadásul, és 18 éves volt az anyuka az első gyerek megszületésénél.

Aztán persze rossz körülmények között élnek, és a gyerekek ezt is viszik tovább sajnos, hogy 17-18 évesen ők is elkezdenek szülni/ vagy épp apák lesznek.

Helyzetük tényleg nagyrészt a korai és felelőtlen gyermeknemzésnek köszönhetik, hiszen aki 16-17 évesen teherbe esik még egy szakmát sem biztos, hogy elvégez, érettségi, pláne felsőbb tanulmányok nyilván szóba sem jönnek.

Ha pedig témaként előkerül, hogy miért ott tartanak ahol, és valaki megmondja nekik, hogy "azért nincs normális munkád, elfogadható fizetéssel, mert egyrészt nincs végzettséged, másrészt amit keresel sem 2-3 felé hanem 5-6 felé kell osztani".

Nyilván az ilyen rokonoknak, ismerősöknek ezt nem szoktam odamondani magamtól, csak ha ők maguk kérdeznek/panaszkodnak és kíváncsiak a véleményemre.

Na itt szoktam egy nagyon hibás érvelést kapni, amit nem tudok felfogni. Azt mondják, hogy "igen, igaz hogy 4 (vagy 5-6 stb) gyerek nélkül könnyebb lett volna az életem, de akkor most nem lenne a kis Józsika meg Pistike" vagy a másik az "oké de akkor melyikről mondanék le?"

Ha egy gyerek nem születne meg, mert felelősen terveznek családot, akkor az nem kapcsolnának hozzá nevet, arcot és pláne érzelmeket, így nem is élnék meg lemondásnak. Nekem is lehetne rengeteg gyerekem, hisz férfiként nem nagyon van "limit". Tehát kellő mennyiségű nőtől több száz/ akár ezer gyereke is lehetne egy férfinek, mégsem lemondás ha "csak" 2-3 gyereket vállal, mert a többi alapból meg sem születik, nincs kire asszociálni a Pistike és Józsika név hallatán.

Nőknél biológiailag nem tudom mennyi a "limit", de jóval kevesebb.

Szóval miért szokták azt felhozni érvnek, hogy akkor most nem lenne az XY?

Szerintem ez nagyon rossz érv, és nem tartom elfogadhatónak.

Lehet fele annyi gyerekük lenne csak, de azok normális körülmények között élnének, és talán ezt vinnék tovább a későbbi családjukba.

Illetve miért kell elkezdeni ilyen korán? Mert nem muszáj a "mennyiségről" lemondani, legyen valakinek 4-5-6 gyereke ha ettől boldogabb, de miért nem elég mondjuk 25 évesen szülni az elsőt? Miért kell már 17-18 évesen?

Ha valaki kitanul egy szakmát (ez a klasszikus 3 éves szakiskolai képzés) akkor 17 éves korától dolgozhat benne, és 25 évesen úgy vállalna gyereket, hogy van minimum 7-8 év szakmai tapasztalata, ebből adódóan valamiféle egzisztenciája is.

Honnan ez a mentalitás?