Szegénységben élők boldogok vagytok?

Én abban éltem.A lgkiábrándítóbb az volt,hogy nem tudtam a gyerekemnek azt megadni amit szerettem volna.Mára már rendeződött a helyzetünk sookal jobb irányba.Meg is becsülöm azt amink van,nem herdálom a pénzt.

kérdésedre a válasz:nem,nem voltam boldog egyáltalán.

Hasonló helyzet, hasonló fizetéssel, csak én még anyám nyakán.

Nem vagyok boldogtalan, örülök, hogy van ez a munkám és nem is utálom (de én szerintem minden munkát el tudok viselni, olyan természetem van).

Van egy hasonló helyzetű barátom, imádjuk egymást, szép helyen lakok (be kell utazgatni a városba, de legalább körbe erdő van). Egészséges és erős vagyok, lényegében boldog is. van egy hobbim, minden hónapban egyszer kipróbálok egy olyan ételt, amit azelőtt nem ettem. Ez elviszi a zsebpénznek maradó 2-3 ezer forintom, viszont jó buli és mindig izgatottan várom a 8.-át, mert akkor van a kóstolós nap :D

Én azt gondolom erről, hogy az tud szegényen boldog lenni (talán?), akinek van reménye a jobb életre, a boldogulásra.

Ha mindennap ebben kéne őrlődni, én nem tudnék boldog lenni.

Volt ilyen időszakom. Valószínűleg a sorstól kaptam "tanulás" céljából. Mindig jól kerestem, herdáltam a pénzt, de azért gyűjtögettem is. Aztán egyszercsak gyes lejárta után nagyot koppantam, mert megszünt a m.helyem, nem tudtam visszamenni. Aztán fél évig nem is találtam munkát (a munkanélküli három hónapig járt csak!). Aztán találtam, de szörnyűbbnél szörnyűbb helyekre sikerült csak.

A mázlim az volt szerintem, hogy a jól keresős éveim alatt elvégeztem egy főiskolát is.

Aztán lett végre normális m.helyem, de 80 ezres fizetéssel...(ez kb. a 15 évvel ezelőtti bérem volt..)

De boldog voltam, mert legalább a m.hely normális volt, a férjem azért szerencsére nem keres rosszul, a gyerek egészséges, mi is.. úgy voltam vele, majdcsak lesz jobb is. Aztán lett! :) De hosszú távon nem lettem volna túl boldog ezzel a 80 ezerrel, és hogy állandóan sakkozzak, mit vehetek meg és mit nem. A férjemtől soha nem kértem egy fillért sem semmire, (a közös pénz ellenére, de a bankszámlánk nem közös), ő ajánlgatta, de nem volt képem elfogadni.

Nálunk a szegénység az amikor alig jövünk ki anyagilag 1 hónapba. Amióta nem kell fűteni ezerrel csak nagyon ritkán kell begyújtani azóta jobb a helyzetünk, de a telünk sokszor úgy telt hogy mindig kellett kölcsön kérnünk 10-15 ezer forintot hogy elég legyen fizetésig, főleg hogy én sajnos elég hosszú ideje táppénzen vagyok mert műtötték a lábamat, nagyon mozogni sem mozoghatok ami már alapból kiborít. Most már járhatok, kell is sétálnom napi 1 órát de dolgozni még nem dolgozhatok 1-2 hónapig biztos. A táppénz úgy ahogy fizet valamit de a teljes fizumat nem kapom meg. Meg ugye mi a barátnőmmel mindketten dolgozunk ezerrel, én sokszor maszekolni is eljárok és akkor jól ment nekünk a szekér mindenünk megvolt, a kis házunkat is saját kézzel, meg némi baráti, szülői segítséggel rendbe bírtuk vágni. Most karácsony után kerültünk ilyen helyzetbe hogy már a plusz pénzünket is feléltük. Ami van agyon kevés pénzünk az a vésztartalék ha valami bedöglene akkor legyen mihez nyúlni. Sajnos már az is megfordult a fejemben hogy a szeretet motoromtól is meg kell váljak amit saját kézzel újítottam fel és ugye a pénz amit kapnék érte abból rakatnám rendbe a jelenleg használhatatlanná vált autómat amit a húgomnak sikerült összetörnie, nem lett baja szerencsére, és a károsodás sem veszélyes csak új hűtőrendszer kell bele, új első lökhárító, hűtőrács meg az egyik lámpámat kell kicserélnem és utána új műszaki mert az is 1 hónapja járt le, és nekünk mivel eddig anyáméktól kértem kölcsön az autót sajnos már ez sem lesz aktuális mert anyám olyan állást kapott amihez kell majd az autója. Apám autója meg céges autó amit ő rendszeresen használ, csak ezért tudja fenntartani. Én eddig fenn bírtam, de most már nem, a kötelezőket fizetem rá, üzemanyagra nincs pénz csak akkor használtam eddig ha kaptam néhány liter gázolajat havertól vagy amikor a húgom elvitte és megtankolta, mert a húgom rendes mindig többet tesz bele mint amennyit elhasznál és segít is nekünk, de nem akarom hogy a kevés pénzét ránk költse.

De az autó kevésbé fontos nekem meg a motor. Egyenlőre a megélhetésünkre figyelek oda leginkább ami most pont jó, szerencsére, de nagyon ki kell számoljuk a pénzünket meg mikor mire költünk.

Ezenkívül boldogok vagyunk a párommal, kitartunk egymás mellett. Egyikünk sem nőtt fel szegény környezetben és mi eddig 2 év együtt lét alatt mi is jól elvoltunk. Ha nem let volna a kis esésem ami végett műteni kellett volna akkor már maradna azért valamennyi a fizuból plusz a maszek munkáim is már javában lennének amik mellett időm is volt a magánéletemre ami azért fontos ám. Barátnőm is időnként eltud menni plusz munkákra de neki ritkábban adódik ez meg. De mi örülünk hogy nem a pénz az ami nekünk fontos, nekünk sosem voltak nagy igényeink, nem lettünk elkényeztetve, ami tényleg fontos az megvan nekünk.

Miért nem tudsz továbbtanulni? Esti képzésen teljes jogviszonyod van, így vállalhatnál diákmunkát is ha nem találsz rendeset. Ott a legszarabb árufeltöltős meg adminisztrációs munkára is már 6-700 ft az órabér, tehát heti 40 órában még mindig 96.000 ft, nettó 80.000... hát nem valami fényes, és igen, tanulni kell mellette esténként, és néha hétvégén is van oktatás, de fényesebb jövő, mint a 66.000 ft-os közmunka életed végéig, mert ha egyszer elvégzed, még találhatsz értelmes munkát is.

Megértem a helyzetedet, de ne add fel. Tanulni bárki tud, akinek megvan hozzá az akaratereje!!