Mi lehet ennek az oka?
Egyetemista vagyok, vizsgaidőszakomat neheznek sem lehet mondani, három vizsgám van négy hétre. Viszont már második hete tart ez a furcsa hangulatom, nem is nagyon tudom leírni - de megpróbálom.
Az eszemmel felfogom, hogy tanulnom kellene és keves az időm, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Semmi kedvem, semmi hangulatom az egészhez, egesz nap faradt vagyok, pedig nyolc vagy annál több órát alszok. Megmozdulni nincsen erőm sem kedvem, mai nap is alig tudtam haladni valamit. A fejem is hasogat pedig ittam egész nap megfelelően.
Azt viszont megfigyeltem, hogy ez az egész "kedv" vagy "hangulat" hétvégente tör rám. Az a kérdésem, hogy szerintetek összefüggés van-e a fent leírt jelenség és a szüleim között?
Nem is tudom, valami megérzés féle, semmi konkrét elmélet vagy kézzel fogható dolog nem támasztja alá.
Szóval szüleim nagyon lohasztóak. Befásultak. Nem is tudom mi a jó szó erre. Egész nap nyüstölnek, hogy tanuljak, ha épp kezembe veszem a telefont, egyből (be)szólnak, hogy már megint miért nyomkodom azt a sz@rt egész nap; (de ha leülök velük filmet nézni akkor egy hangjuk nincs pedig azzal ugyanúgy nem tanulok).
Meg... hogy is mondjam... inkább pár eseten keresztül írom le.
Például tesóm mesél valami vicces sztorit, es az a vége hogy megszólták hogy farzsebben van a telója, nehogy lába kéljen, így barátilag, jó szándékból szóltak neki.
Erre anyám teljes unott hangon: "Pedig a jó szándék az sokszor kevés. Mi is abból mondjuk hogy tanuljatok dehát semmi eredménye."
Tehát teljesen nem oda illő témákra asszociál, mindig negatív, meg így mintha nem is hallaná mit mondasz, csak kihall belőle amit akar és azt is félre érti.
Vagy például ma, telepítek fel egy programot a gépre ami majd a nyári gyakorlathoz kell. Apám odajön. Épp a netes fórumot böngészem, random hozzászóló arcképpel ott van a képernyőn. Erre megkérdezi:" Ez meg ki?" Meg minek nézegetek én idegeneket. Mikor mondom a problémát a programmal, akkor meg az örök klasszis válasz 15 éve minden számítástechnikai problémára: Tele van az agya. Minek van az a sok sz@r megnyitva, csodálkozol hogy nem működik.
Vagy... anyám, ha megyek fel egyetemre, mindig főz egy rakatot, mert: "Jaj istenem, kolis vagy, több időd van, többet eszel" és minden áldott vasárnap futjuk a köröket, jön és leparancsol a konyhába, és sorolja hogy melyikből mit pakolt és hogy tegyen-e még mert nekem úgysem lesz elég 4 azaz négy napra.
Vagy apam megint... Fáj a háta két hete. Tünetek alapján rákerestünk neten, annyit kérdeztünk, hogy nem lehetséges-e hogy lumbágója van. Erre: az mi? Hogy lehet ilyen nevet adni neki? Az mit jelent? Hagyjuk már ilyen hülyeségekkel.
Szóval igy... ilyenek a szüleim. És minden hétvégén hazajárok, és azt vettem észre, hogy pénteken tör rám ez a hangulat, totál érdektelen, érzéketlen, fáradt vagyok, es mikor vissza megyek koliba akkor ez elmúlik keddre. Ott tudok tanulni, kedvem is jó, faradt se vagyok annyira, vagy nem annyi ideig, reggelre kialszom.
Szerintetek van összefüggés az itthoni légkör meg a fentebb leírt "hangulat" között?
Ismerős,bár nálunk tesoimmal voltak durvábbak is,én ezt ugy oldottam meg h munkát vállaltam,és arra fogtam h sorry nem mehetek haza,kedvem se volt hazamenni abba légkörbe ,a lufi családba ahol hányingerem volt már 10 13 évesen is az ott történtek,átéltek miatt,tesoim is keveset mentek haza,aztán évekig évi 3 muszáj ünnep,most konrétan már nulla a kapcsolat és ez minket testvéreimmel felszabaditott. Sajnálom h te is iylen negativ családdal élsz,de ez sajnos magyar mentalitás is,80 % a ilyen a magyaroknak,ez van..
35N
Így elolvasva kicsit magamra ismertem. Egyrészt, az egész család tőlem várta/várja, hogy tanuljak, vigyem valamire és majd én hozzam el a kánaánt. Túl sokszor volt a téma, hogy tanulok e. Anyám nekem is sokszor felhozta. Pl. barátnőmmel találkoztam és akkor is mondta, hogy jobb lenne, ha inkább tanulnék. Ha valami filmről meséltem neki, amit a moziban láttam és bejött, akkor az volt a reakció, hogy minek foglalkozok ilyen hjeségekkel, a tanulással kéne inkább. A kaja rész nálam is ugyanez... Folyamatosan egy csomó kaját rakott el, olyat is, amit meg sem ettem.
Szerintem, ha az embert folyamatosan ilyennel nyomják és nem kap egy normális szót sem pár fontos személytől, akikkel még viszonylag sok időt is tölt együtt, befásul az ember. Én is észrevettem, hogy már magamtól is rám jött ez az "inkább tanulnál" érzés, ami miatt a hobbijaim sem tudtam már ugyanúgy élvezni. Aztán kialakult az ördögi kör, hogy tanulni kéne, de pihenni is... Pihenni kéne, de nem tudtam kikapcsolni, mert tanulni kéne...
Próbálj keveset otthon lenni és támogató közösséget keresni.
Köszönöm a válaszokat!
Kicsit megkönnyebbülés olvasni, hogy vannak hasonlók - és sajnos rosszabbak is.
Igen, testvéremmel ketten mi fogjuk elhozni a kánaánt, a mi életünk már gondtalan én egyszerű lesz, mert tanultunk. Szüleim szerint... Mikor előjött nálunk ez a határozatlanság, bizonytalanság, hogy vajon jó egyetemre, jó szakra mentünk-e, hát ne tudjátok meg... tisztára fel voltak háborodva, hát mi azon olyan bonyolult, hogy tanuljunk? Kb ez volt.
Utolsó: hogy érted? Hogy védjem az elmém?
van összefüggés az itthoni légkör meg a fentebb leírt "hangulat" között. kerested, így megtaláltad h honnan ered a probléma, ugyanígy legközelebb is meg tudod találni h mi a baj ha van valami problémád
"Pedig a jó szándék az sokszor kevés. Mi is abból mondjuk hogy tanuljatok dehát semmi eredménye." - ilyeneket mond anyád neked és te pedig elhiszed h nem tanulsz és az alapján cselekszel
ha máskor ilyeneket mond anyád tudd h nem igaz amit mond mert tudsz tanulni és szeretsz is tanulni és nem hagyod h mások elhitessenek veled bármi mást - így tudod megvédeni magad
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!